Rossz anyagi helyzet mellett az ember hogyan juthat egyről a kettőre úgy, hogy közben egy betegséget is kell menedzselnie?
Az én tragédiám az, hogy olyan betegségeim vannak, aminek nem tudják az okát, a gyógyítását, és az emberek se veszik túl komolyan, mivel nem halálos, ellenben nálam durva élet-minőségromlást okoz.
37 éves vagyok, anyukámmal élek egy kisvárosban egy nagyon rossz minőségű garzon lakásban. Fiatalabb koromban szerettem volna egyről a kettőre jutni. Családot, karriert. Egyik sincs, pedig jó tanuló voltam, párkapcsolatot is szerettem volna, egy férfi volt az életemben, aki elhagyott, mert hogy “annyi bajom van, hogy nem vagyok képes az életre.”
A migrén és az alhasi fájdalmak gyerekkorom óta kínoznak. A migrén se egy egyszerű fejfájás, hanem olyan erős, hogy szó szerint meggebedek, hányással, durva látásromlással jár. Az alhasi fájdalmak is csak durvultak az évek folyamán. 31 voltam, mikor egy orvos endometriózist diagnosztizált. Megműtöttek, egy évig sztómazsákot is viseltem, reménykedtem, hogy most végre minden jobb lesz, de a fájdalmak maradtak. Az orvos erre azt mondta, hogy előfordul, hogy maradnak a fájdalmak, nem nagyon lehet mit csinálni. A migrénemre se találtam megoldást, triptánok segítenek ideig óráig, de mellékhatásuk is van. Egy orvos azt mondta, hogy próbáljam feljebb vinni a fájdalomküszöbömet, de kérdezem, hogyan, mikor így is meggebedek?
Nagyon el vagyok keseredve. A fiatal éveim arról szóltak, hogy tanultam, de szociális életre már nem volt erőm. Mikor kikerültem a munkaerő piacra még jó lehetőséget is kaptam, de a sok rosszulléteim miatt nem voltak elégedettek velem. Ha meg úgy mentem be dolgozni, hogy összeszorítottam a fogamat és nem mutattam a fájdalmaimat, akkor mindig elrontottam valamit.
Tényleg lejjebb adtam az igényeimből is. Olyan munkahelyet kerestem már, amihez végzettség se kell és nem jár felelősséggel, de bevallom nem ilyen életet képzeltem el magamnak. Szerettem volna az életben elérni valamit, anyámon is segíteni, jobb körülményeket teremteni, családot alapítani. Ebből semmi nem lett.
Nehéz a külvilággal szemben is, az emberek reakciói. Nem értik, hogy miért nem szedem össze magam.
Ráadásul ebben az országban a legrosszabbul a rossz keresetű gyermektelenek járnak. Én pont ez vagyok. Fogalmam sincs mit tegyek. Menjek külföldre, de ott hogy tartom fenn magam?
Életmód tanácsokat nem kérek, mert nagyon sok mindent kipróbáltam a szűkös anyagi helyzetem ellenére is kerestem a drága alternatív gyógyászati lehetőségeket, diétákat stb.
Minden más meglátást, tapasztalatot szívesen veszek.
válasza:Szigorúan szubjektív hozzászólás következik, nem javaslat, egyszerűen csak én ezt láttam az egyedüli kiútnak, tökig egyedül:
Férfiként, 27 éves koromig ugyanebben a helyzetben voltam (folyamatosan betegen, páratlanul, mamahotelben, nulla életminőséggel), amit leírtál, bár annyival kiegészítve, hogy ugyan nem jól és jó helyen, viszont dolgoztam. Éreztem, hogy ebből mielőbb ki kell szakadnom, mert meggebedek 30 éves koromra. Elkövettem egy akkor még "öngyilkos merényletnek" titulált dolgot, amit azóta az életemet megváltoztató lifehack-nek gondolok: mivel volt már annyi munkaviszonyom és keresetem, felvettem egy nagyobb összegű hitelt, amit a folyósítás napján a kezembe vettem, abban a pillanatban elkezdtem egy messze lévő, másik városban kiadó lakást keresni, másnap kivettem, mert tetszett, majd felmondtam azonnali hatállyal és azóta az addigi élethelyzetemtől teljesen elszigetelve élek. Boldogabban és egészségesebben, mint valaha. Az első pár nap kemény volt, idegen hely, idegen életkörülmények, de annál nagyobb erőt még semmi nem adott. És hopp, az addigi, rejtélyes betegségeim kezdtek 1-2 hónap alatt elmúlni. Van olyan, hogy toxikus közeg, ebben lehetsz Te is. Akármennyire is szeret Anyukád és Te is Őt viszont, de ezt 37 évesen már érzed, hogy nem életcél és egy folyamatos körforgásban betegíted meg magad. Az említett hitel kitartott pár hónapig, így munkát akkor kezdtem keresni, amikor már jobban voltam és ennek a jobban létnek köszönhetően sorra találtam meg a számomra egyre megfelelőbbet, úgy, hogy keresni sem kellett szinte. Egyszerűen csak nyitott és hálás lettem, semmi mást nem tettem. Örültem, hogy kiszabadultam a ketrecből, tetszett és épített, amikor elkezdték észrevenni az értékeim - és ezáltal én is, ami a szinte teljes gyógyuláshoz vezetett. Pedig megkaptam már orvosoktól, hogy ilyen állapotban ne tervezzek túl sokáig... (A hitelt azóta szinte teljesen visszafizettem és félrerakni is tudok mellette havonta, tehát az általános vélekedéstől függetlenül nem visz mindig csődbe, van, hogy új életre ad lehetőséget.)
Lényeg: fel kell állni, nem holnap, azonnal! Ebből a helyzetből egyedüli kilépést az jelenthet, ha ténylegesen kilépsz, elköltözöl. Ha ez úgy valósítható meg, hogy összeszorított foggal dolgozol fillérekért minden nap, akkor úgy. A közeg viszont nagyon nem mindegy, amiben a mindennapjaid töltöd, ha már nem fizetnek meg, legalább a kollégák legyenek veled normálisak. Ha anyagilag függetlenedni tudsz, onnantól jöhet a szárnyalás. Amikor beérsz a célegyenesbe, megkönnyebbülsz. ;)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!