Mire megyek egy ilyen bejelentéssel?

Ma elmentem mellkas rtg-re, mert kellett az egészségügyi alkalmasságimhoz. Behívott az ápoló, mondta, hogy menjek be, vetkőzzek le derékig és jöjjek. Nem voltam még sosem ilyen vizsgálaton, így nem tudtam, hogy melltartó sem kell, szóval kibattyogtam, odaráncigált a gép elé, mondta, hogy vegyem le a melltartót is. Nyilván egy ilyen helyzetben mindenki kellemetlenül érzi magát, így megjegyeztem kínosan nevetgélve, ahogy kikapcsoltam a melltartót, hogy mennyire nem szeretem az ilyen vizsgálatokat. Erre nekem esett a nő, hogy nem kell jönni, senki nem kérte, hogy menjek vizsgálatra és hogy biztos a nőgyógyásznál is bugyiban ülök fel az ágyra. Köpni-nyelni nem tudtam, gondoltam magamban, látod a beutalón, hogy én is ápoló hallgató vagyok, hamarosan kollégák leszünk és nem jókedvemben vagyok itt, meg unalmamban, hanem mert muszáj. Lement a vizsgálat, felöltöztem és amilyen gyorsan csak tudtam mentem is, de annyira zavarban voltam, hogy bent hagytam az esernyőmet, így visszafordultam, de akkor már más volt bent, résnyire nyitva volt az ajtó. Vártam, egyszer csak belülről valaki bevágta az ajtót, mindenki nézett a folyosón, hogy mi történt. Majd kijött az utánam következő néni, kijött ez az ápoló is és odaléptem hozzá, hogy bent hagytam valamit, bemehetnék-e érte. Bementem, meg fogtam, megint gyorsan jöttem is ki, mert még azért is kapok majd, hogy feltartom őket. Ott a folyosón mindenki előtt megállított és elkezdte mondani, hogy én nyitva hagytam az ajtót az előző betegnek és hogy itt egyenlőség van, és hogy én milyen szégyenlős voltam, de azért az ajtót nyitva tudom hagyni a másikra. Mondom nem én voltam, a néni aki bement, nem csukta be rendesen. Ezután váltig állította, hogy én voltam, és megint mindenki előtt elkezdte hangosan mondani, hogy de bezzeg azért én is szégyenlős vagyok. Erre felkerekedtem, hogy elnézést asszonyom, de én is ápoló leszek és szerintem nem ez a szakszerű módja megbeszélni az ilyen dolgokat. Elmosolyodott és csak annyit mondott flegmán, hogy akkor nem ártana odafigyelni. Sarkon fordultam és ott hagytam.

Nyilván, mindenki zavarban van az ilyen vizsgálatoktól, de mivel kötelező és muszáj, ezért túl kell rajta esni, ezzel tisztában vagyok. Hányszor meg hányszor tanultuk, hogy a beteg zavarban érezheti magát és ezt közölheti is és nem pont így kellene erre reagálni. Ez még nem is érdekel, de hogy ott a többi beteg között kiabálja, hogy én milyen voltam a vizsgálat során, úgy gondolom, hogy ez felháborító, miközben nem is én hagytam nyitva az ajtót. Az meg a másik, hogy ott áll szerencsétlen, látja, hogy szorong és kényelmetlen neki és még meg is alázza. Elgondolkodtam rajta, hogy jelzem ezt valami betegjogi képviselőnek, de azért egy “kollégát” mégsem gondolok helyesnek panaszolni, viszont azért bennem van, hogy egy ilyen helyzetet nem így kellene kezelnie egy ápolónak, főleg, hogy én is bejárok hallgatóként az intenzív osztályra segíteni, ott is sokszor jelzik a betegek, akik még tudnak beszélni, hogy mi kellemetlen és kényelmetlen nekik és nem így szoktunk rá reagálni. Én is helyeztem már fel hólyagkatétert ott és akkor is szólt a néni, hogy zavarban van, meg kényelmetlenül érzi magát a beavatkozástól, nem kiabáltam le, hogy minek van itt, nem hívta senki. Szóval mire mennék tulajdonképpen egy ilyen panasszal, mit kezdenének vele?