Elmondanátok az új munkahelyen, hogy le vagytok százalékolva?

Jelenleg egyetemista vagyok, de mindjárt végzek a természettudományi karon és tudós leszek. Folytatom a doktori iskolával, de már dolgozhatok, itt már egyetem közben is a saját területén belül elhelyezkedik szinte mindenki. (Külföldön élek.)

Mostanában nagyon stresszel a dolog, hogy lassan munkába fogok állni remélhetőleg és nem tudom, hogy elmondjam e a betegségem. Alapvetően nem szeretném, de nem tudom nem vétek e ezzel. Kívülről abszolút nem látszik, viszont nagyon beteg vagyok, 100%-ra lettem leszázalékolva még 20 évesen, a betegségem nem gyógyítható, tehát már életem végéig így maradok.

Beszélgettem az orvosommal, szerinte nem kellene elmondanom. Itt szerinte nem kötelező. Másfelől itt is vannak orvosi vizsgálatok, nem tudom, hogy ott nem kérdeznének e rá.

Azért mentem a természettudományi karra, mert tudósként képes lennék dolgozni és az itteni törvények meg is engedik, hogy dolgozhassak még ilyen magas százalékkal is. 20 éves korom óta kb 2000 eurót kapok, tehát ebből is meg tudnék élni, viszont le szeretném magam foglalni és szeretnék több pénzt gyűjteni.

A betegségem lényegtelen, ami a mindennapi életben megnyilvánul belőle az egyedül az állandó fáradtság, de ez sincs összeköttetésben a betegségemmel, csupán a gyógyszer mellékhatása.

Ez az ország nagyon megértő Magyarországhoz képest, de nem tudom nem áltatom e magam, mikor azt gondolom, hogy azt is megértik, hogy beteg vagyok. Nagyon sokat tipródok mostanában ezen. Már annyira félek tőle,hogy néha arra gondolok esetleg csak PhD után állnék munkába, talán akkor jobban "szemet hunynának" a betegségem felett, ha már végzett doktor lennék, de lehet ez is csak önáltatás.

Ha most nem vennének fel, akkor tovább próbálkoznék, legkésőbb a doktori iskola után mindenképp szeretnék munkába állni.