Mennyi az esélyem hogy 35 évesen bele halok a korona vírusba?
35 éves koromra súlyos problémám vannak, amik miatt valószínűleg soha nem lesz már normális életem. Tudom fejlődni kéne, küzdeni, harcolni - és ha szerencsém lenne még akár egy elfogadható életet is leélhetnék.
Sajnos egyfelől szenvedélybetegségeim (drog) vannak - másrészről mentális problémák (fétisek) amik miatt valószínűleg soha nem lesz már értelmes párkapcsolatom.
Ha valahogy a drog kérdést meg is oldanám, még mindig csak egy lecsúszott szakmunkás lennék. Egy senki aki eddig semmit nem ért el az életben. Valószínűleg soha nem találnák olyan munkát, amit szeretnék is.
A másik hogy nagyon egyedül vagyok, és szembe kell néznem vele hogy egyedül is maradok. Gyerekkorom óta olyan vágyaim vannak, amik túlságosan nem elfogadott dolgok.
Ha valahogy évek alatt le is szoknák a drogozásról, és még évek alatt találnák olyan munkát amit valahogy kibírok - a párkapcsolatról/szerelemről akkor is le kell mondanom - mert nem vagyok képes rá.
Egyedül viszont bezáródtam. Nem igazán tudom elszánni magam már a következő lépésre sem. Itt ahol vagyok, csak vegetálok - és évek óta semmi nem történik. Ott tartok már utálom magam, és unom ezt az életet.
Hiszen akármit is teszek innen aztán lehetetlen egyenesbe jönni. De ha mégis van rá esély az olyan kb 1%.
Vajon ha elkapnám a vírust, lenne esélyem hogy belehalok - és véget ér a szenvedésem? Nagyobb esélyem lehet erre 1%-nál?
(Mert direktbe soha nem lennék öngyilok, hiszen azzal szenvedést mérnék a környezetemre. A túladagolással úgyszintén. Ha viszont egy "tehetetlen" külső erő/véletlen folytán történne - akkor végre megmenekülnék (önmagam elől is) és a környezetem is talán el tudná fogadni..)
A drogról le lehet jönni, csak akarni kell, és segítséget kell kérni.
Aztán a munka, nem kell mindenkinek diplomásnak lenni, ahhoz hogy szeressék, nézd meg hány szakmunkás van boldog párkapcsolatban. Mi a foglalkozásod? "Lecsúszott" pedig azért vagy, mert te ezt az életet választottad.
A fétisek, ezekről le lehet mondani, ha találsz valakit akit szeretsz. Vagy megpróbálod a párodnak elmondani mit szeretsz, hátha vevő rá.
Tekintve hogy viszonylag fiatal vagy, nem vagy krónikus beteg, nem valószínű hogy belehalnál, persze ez is függ sok mindentől.
1, Hú de jó lenne ha ilyen simán menne ahogy leírtad :)
Már amúgy meg is bántam hogy kiírtam a kérdést, de egész nap ilyen lehúzós, depresszióban vagyok. Ez már depresszió lehet. Próbálom magam kimozdítani...
Eldobni biztos nem fogom. Volt már hogy messzire mentem, és többé biztosan nem fogok.
A vírus a külső dolog. Senki nem tehet róla. Na de ezt meghagyom az univerzumnak.
Elfogadom önmagam, és ezt az életet. Ez az én sorsom. Ez van ezt kell szeretni.
Viszont eltűnök innen - törlöm magam újra - innen úgysem várhatok segítséget. Lehúzni meg senkit sem akarok az én szintemre.
További szép estét minden kedves élőlénynek. Sziasztok ;)
Ha még itt vagy: Kérj segítséget, beszélj a háziorvosoddal!
Vannak csoportterápiás módszerek is szenvedélybetegeknek, keress rá a neten!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!