Megszeretnék halni, meg nem is, mit csináljak?

Szerintem az van, hogy van valami erős instabilitás a háttérben, ami talán egy rossz gyerekkorból ered, ahol nem ismertek el, keresztülnéztek rajtad, nem teljesítették az érzelmi szükségleteidet. Ezért most ezt az emberi kapcsolataidban próbálod elnyerni és erre kiválasztottad a "barátnődet". De gyakran van olyan, hogy aki nem tudja, hogy hol keresse szenvedése, hiányérzete gyökerét, azt hiszi, hogy a körülötte lévő személyekhez kell csak jobban kötődnie. Eközben a célszemélyeknek általában fogalmuk sincs róla, hogy ők milyen fokozott jelentőséggel bírnak az adott ember életében. Pl. a barátnőd is, neki úgy tűnik, hogy nem vagy jelentős, miközben te meg extra jelentőséggel ruházod fel és az életedet teszed tőle függővé!

De még olyan szélsőséges eset is előfordulhat, hogy valaki kinéz egy eladónőt a közértben és elkezdi azt képzelni, hogy a hölgy kezdeményezően viselkedik vele, de nem szólítja meg, ez mind a fantáziájában létezik csak. Aztán egyszer a nő kicsit udvariatlanabb vele és az illető rögtön idegösszeomlást kap.

Ha az ember nagyon kétségbeesett (vagy épp nagyon szerelmes...) hajlamos távol kerülni a valóságtól, beképzelni dolgokat és azokban nagyon hinni. Ezért ilyenkor az is egy jó trükk lehet, hogy gyököt vonsz az érzéseidből. Például egy érzelmi hullámvasúton vagy és azt mondod az agyadnak, hogy figyelj, most nem tudsz tárgyilagos, objektív lenni, nem tudod megítélni, hogy mi van. Szóval próbáljunk előbb lehiggadni. Én 14 évesen felírtam a naplómba, hogy szerelmesen nem szabad nagy döntéseket hozni! :) Ezzel felnőtt fejjel is egyetértek és kiegészítem azzal, hogy kétségbeesetten sem szabad! Arra kell folyamatosan emlékeztetni magunkat a nehéz szitukban, hogy volt már ilyen és elmúlt. Mindig elmúlik, mert mindig sikerülhet rálátni valamennyire kívülről és kívülről minden tök más. Ha túléled ezt az öngyilkossági késztetést, rá fogsz látni te is, hogy mekkora óriási a különbség belülről egy gödör aljáról nézve és kívülről, amikor már tudsz kialakítani egy kis távolságot. Nézd a mostani esetet is, csak kombinálsz, hogy mit hihet a lány - akit nem is ismersz és akivel beszélni sem tudsz és csak a saját képzeleteid miatt vagy padlón. De megnyugtatlak, hogy egyébként az összes párkapcsolat is ilyen, hogy amikor azt hisszük, hogy a másik undok vagy rosszat akart, akkor csak a saját agyunk szórakozik velünk az alapján, hogy miket tanultunk meg gyerekkorunkban. Mondok egy példát: ha gyerekkorodban a szüleid rendszeresen ignoráltak és csak akkor válaszoltak a kérdéseidre, ha kedvük tartotta, akkor ha a párod véletlenül nem hallja meg amit kérdezel és emiatt nem válaszol, akkor te át fogod élni ugyanazt a piszok magadrahagyott érzést, mint kisgyerekként. Az agyad elhiteti veled, hogy a párodat nem érdekled, nem értékel téged stb. és akár napokig magad alatt lehetsz miatta. Miközben a másiknak erről sejtelme sincs.

Ezért is javasolnám neked, hogy a hullámvasutazás helyett inkább kezdj el egy pszichoterápiát, mert egy pszichoterapeuta ügyesen tud segíteni abban, hogy megtaláld a külső, objektívebb nézőpontokat ahonnan minden máshogy látszik. Továbbá segít rálátni az ilyen mintákra, hogy a mostani érzéseidnek hol vannak a gyökerei, ezáltal azok képesek teljesen elpárologni az életedből és sokkal jobban kézbe veheted a sorsodat. Végre.