Ez már depreszió? :o

14 éves vagyok lány, vannak táplálkozási zavraim, voltam többször is pszichologusnál mert hát nem mondhatni hogy a családi életem egy álom igazából nem találom önmagam és nem fogadom el. igy ezáltal mindig el égedetlen vagyok. sokszor rám tör a sirás csak ugy minden ok nélkül. és nincs ekdvem senkivel se találkozni és kimenni emberek közé. a barátnöm is már az agyamra megy állandoan hivogat hogy mitcsinálunk ma? emg holnap? pedig igazábol semmi kedvem föleg hogy állandoan csak vele legyek. elég érzékeny tipus vagyok és mindig csak türök és hagyom hogyirányitsanak nekem mindig minden mindegy . iagzábol nehezen nyiok meg mások elött de ha valakit emg ismerek azt nagyon tudom szeretni és igazábol kedves vagyok és enm mondhatni félénknek szeretek soakt ebszélni(de csak olyanokkal akiket ismerek) segitö kész vagyok és sose néek le senkit se stilusa seöltözéke stb maitt..még is mért van ez velem? valaki tud rá választ adni? elöre is köszi