3 kérdés az LSD-ről?

24 évesen próbáltam másodszor az LSD-t (előtte csak egy gyengébb papírost) akkor adtak egy erőset (roll ing stones) egy nyelv kis részlete volt rajta. Éjszakás műszak után reggel kettévágtam egy ollóval, és benyaltam a felét.. Kb fél óra múlva akkora lett a pupillám hogy belenéztem a tükörbe, és megijedtem magamtól. Gondoltam felveszek egy napszemcsit, és gyorsan átmegyek a boltba cigiért mert sejtettem egy durvább lesz (előtte csak egy gyengébb papírral, meg gombával volt dolgom) ahogy mentem az után már akkor nagyon élénkek voltak a színek stb és mire visszaértem (kb 10 perces út) láttam ahogy a mi cicánk szalad felém. Hát én rendesen beparáztam, és elkezdtem előle futni. Olyan volt mint valami nagy szőrös szörny, és futott utánam.. Jól emlékszem berohantam, becsuktam az ajtót, majd realizáltam hogy a saját macskám elől futok, és hogy ez mekkora vicces már. Elkezdtem goa zenéket hallgatni, és egyre jobban becsavarodtam.. Pár óra múlva azt sem tudtam hol vagyok, és mit csinálok. Kb azt érzetem eltűnök, vagy a személyiségem darabjaira kezd hullni. Egy ideig küzdöttem a szerrel, majd rájöttem esélyem sincs, mert olyannak éreztem magam mint a porszem amit felkap a szél. Egy végtelenül hatalmas erő, amivel szemben teljesen tehetetlen vagyok. Megadtam magam, és arra gondoltam nem érdekel. Már semmi nem érdekel, majd azt éreztem teljesen eltűnök, és semmi kapaszkodó nem marad ezzel a világgal kapcsolatban. Úgy éreztem nincs kívül, nincs belül, nincs sehol, és én meghalok. Azt érzetem hogy itt a vég, és most már semmit nem tehetek. Majd jött egy még erősebb hullám, és ennyi. Utána amire emlékszem hogy megtapasztaltam a semmit. Ezt nem tudom jobban leírni. Egy egységet ahonnan minden jön. Láttam univerzumok keletkezését, és éreztem hogy van valami ami ezt az egészet létrehozta. Viszont ami létben van, az mind változik. "Az egyetlen állandó dolog a változás." Ezt az egy mondatot mentettem onnan ki. Utána kimentem és minden fantasztikus volt, láttam hogy élnek a fák, a virágok. Gyönyörű szép volt az ég, és boldog voltam hogy szívhatom ezt a levegőt. Mindamellett tudtam hogy megtudtam valamit, amit más soha nem tudok visszacsinálni. Azt érezem ez a tudás felelősséggel jár!

Azért próbáltam ki mert hallucinálni akartam. Tudni akartam milyen az mikor olyan dolgokat látok amik a fantáziám szüleményei. De nem erre számítottam, ami történt..

Megérte számomra, ha újra ott lennék újra bevenném, mert jelentős pont volt az életemben ami miatt az vagyok most aki. Bár nem tudom ha nem vettem volna be mi lett volna, de szerintem kellett. Azóta vagy 8 éve rendszeresen gyakorlok zen meditációt, mert amit ott átéltem az szerintem maga a "megvilágosodás" volt egy rövid időre, és továbbra is az a célom hogy újra elérjem.

Kb ez az "én" történetem..

Még talán kicsit jobban is belemehetek az egészbe...

Gyerekként eléggé visszahúzódó, gyenge jellemű, könnyen befolyásolható személyiségű voltam (vagyok). Fizikailag nem vagyok csúnya, de mindig is hiányzott a párkapcsolat az életemből, de mivel én voltam az osztály bohóca nem nagyon jött be semmi. 18 évesen kipróbáltam a füvet, és annyira megtetszett hogy csak vagyok, és nevetek, és nem kell csinálni semmit + végre nem hiányzik egy szép lány az életemből - hogy már akkor elhatároztam az lesz a célom hogy minél sűrűbben be legyek szívva. Aztán jött még pár egyéb drog (amikre nem térek ki mert balladát írhatnék) és egyre kíváncsibb lettem ~ hogy vajon mit tudnak még ezek a szerek..

Aztán az egész első nagy csúcsa kb ez az LSD-s sztori volt, de utána pár évre jöttek be az első dizájner drogok. Már akkor is keményen függő voltam (a fűért dolgoztam) de a herbál, meg a sok szintetikus vacak gyorsan rontott a helyzeten. Később kipróbáltam intravénásan is a porokat, és azóta kb egy helyben áll a élet körülöttem.. Később mégis lett barátnőm, de mivel ekkora függő voltam - várható volt hogy így nem tart sokáig. Volt még két ugrás pár évvel ezelőtt amikor kipróbáltam a kokain, és a heroin. Persze ezek sem javítottak sokat a helyzetemen..

Most az a helyzet nem tudok (vagyis nincs értelme) elmennem dolgozni, mert ha lesz százezrem szétlövöm magam pl kokainnal - és egy este alatt elbulizom az egész fizetésem.. Nem tudok másképp viselkedni. Az a világ legjobb érzése, és ha tehetem én azt akarom érezni, még akkor is ha tudom hogy egy illúzió.. Nem tudom elengedni, ezért is gyakorlom a meditációt..

Szüleim még itt eltartanak, és így nem dolgozok - nincs pénzem - nem lövöm be magam ~ és így tiszta tudok maradni. De egyenlőre csak így, és ez megy már több éve..

Ha akkor nem LSD-ztem volna és nem kezdtem volna el a meditációt, aminek szerintem fontos szerepe van abban hogy tiszta tudok legalább itt (ebben a buborékban) maradni ~ akkor szerintem már valóban nem élnék.. Az a baj hogy céltalan ember vagyok. Nincs erőm hogy bemenjek egy egy éves rehabra, utána elköltözzek és 3 műszakban spóroljak, kifizessem a tartozásaim azt majd 5 év múlva talán lenne újra egy normális csajom.. Ehhez az úthoz nincs erőm.. Voltam hajléktalan is már, az sem érdekel ha megint az leszek, de valamiért nem akarok felelősséget vállalni az életemért..

Az egyetlen amit akarok, és ami miatt sok éve gyakorlom a meditációt hogy újra elérjem az egység (üresség) állapotát - mert az "én" szemszögemből az az egyetlen dolog ~ ami nagyszerűbb pl a heroin belövésénél átélt létező legnagyobb (mű) boldogságnál.

Tehát sehol nem áll egzisztenciálisan az életem, és nem találtam semmi más számomra értékelhető célt, viszont nem akarok beledögleni a "boldogság" hajhászásába sem ~ mert tudom végső soron az egész csak egy illúzió..

Ezért tovább folytatom, és már elérni sem akarom, de ha elérem felhasználom majd hogy megmentsem önmagam, és mindenkit akit csak tudok.. Ez az én utam.....

1.baráti társaságba szórakozás miatt

2. Láttam nagyon nagy pókokat ahogy mászkáltak rajtam, fel le estem szét folyt a kép előttem szó szerint olyan volt mintha kívülről láttam volna magam. Igazából nem volt jó de rossz se. Mégegyszer azért nem próbálnám ki

3. Semmi bajom nem lett, az viszont kiboritott hogy haveroméknál voltunk és egy sátorba keltünk

Amúgy a kérdezőnek még talán a pszichonauták című dok filmet ajánlanám (ha még nem látta persze). Elég jól össze vannak foglalva benne a dolgok..

[link]

Bár jobban megnézve rossz minőségűt linkeltem. Ez jobb

[link]