Kinek volt már vállműtéte?

Ekkor kezdődött a legrosszabb rész, a várakozás. Infúzióval nem lehetett járkálni, úgyhogy ágyban fekvés és telefonozás következett amíg a doki be nem jön, meg nem issza a kávéját, és munkábaáll. 7-kor volt egy kisvizit, melynek során két fiatal huszonéves (eleje) orvostanhallgató körbejárt, és elmondta a főorvos úrnak a már bent lévő betegek kórtörténetét dióhéjban, és az új betegek anamnézisét is. 2 perc alatt megvolt, jöhetett a várakozás további szakasza. 7 óra után nem sokkal úgy készültem fejben, hogy 75 percem van addig amíg betolnak a műtőbe. Kicsit fentebb ment bennem a para szintje. Gondolatban elköszöntem mindenkitől, és vagy a facebookot pörgettem céltalanul, vagy üzenetben beszélgettem a reggeli készülődésben lévő barátaimmal. A fejem mögött 2 idős bácsi társalgott kedélyesen. Őket nem láttam csak hallottam, nem akartam forgolódni, meg akkor nem voltam beszédes kedvemben. A 7 személyes kórterem túlsó oldalán szintén volt egy idős bácsi, akit a középen lévő fal miatt nem láttam. Mögötte egy 30-as férfi, aki velem egyszerre érkezett. Neki a fejét láttam. Az ablak előtt egy üres ágy, a másikon pedig egy éppen haza készülődő fiatal srác, akinek a térdét műtötték. De jó neki-gondoltam. Mire én ide jutok, addig 2 napnak kell ólom lábakon elvánszorognia. 8:30 lett az idő, jött is a műtős totál zöld műtős díszegyenruhában, de nem értem. A velem együtt érkezett férfit tolta a műtőbe. Nem sokkal később jött az aneszteziológus, elmondta, hogy mivel jeleztem, hogy lehet bennem némi vírus, megvizsgálna és változtattak a sorrenden. Belenézett a torkomba és mondta, hogy egy kolléga vesz majd egy kis vért tőlem, hogy megbizonyosodjanak róla, múthető vagyok-e. Később jöttek is, vettek vért, az ortopédussal is megbeszéltem ezt, aki később műtött. Egyébként teljesen jól voltam, de biztos ami biztos jobb volt, hogy ellenőriztek. Minden rendben volt, vártam hogy vigyenek már végre. Végül fél12-kor jött a műtős, hogy uzsgyi. Tartott egy zöld takarót elém, amíg én az ilyenkor szokásos módon megszabadultam az összes textiltől. Felfeküdtem a gurulós ágyra, betakart, mentünk. Közben beszélgettünk néhány dologról, hogy edzek néha, azért is lenne jó, ha jól sikerülne a műtét meg hasonló feszkóoldó alap dolgokról. Ezalatt klasszikus fogkrémzöld csempézett folyosón haladtunk, 1 vagy 2 ajtón keresztül. Egészen szokatlan perspektívából láthattam a fölöttem elhaladó dolgozókat. Nem volt nagy sokaság, eljutottunk a műtőig (tágas volt, ugyanolyan zöld, nagy műszerekkel, lámpákkal, tv monitorral). Itt láttam újra az orvosomat beöltözve. A műtős személyzet kb 4 vagy max 5 főt számlált. Viccelődtek egymással, szokásos délelőtti munkatársi zrikálások, trécselések mentek, amíg mindenkinek járt a keze. Előkészítették a műtőt. Az ágyat a műtőasztal mellé tolták, én meg átmásztam. Kérte a doki, hogy a jobb lapockám kicsit lógjon le az asztalról. Betappancsoztak, az ujjamra is raktak csipeszt, rámkötötték az ekg-t. Fura volt hallani a szívem dobbanásakor a pittyenéseket és kicsit kellemetlen is nekem. Meg volt még néhány dobbanásnál más fura hang is, de gondolom aggodalomra semmi ok, mivel mindenki a legnagyobb nyugalomban készült elő. Hozzám nem nagyon szóltak, csak az aneszteziológus, amikor a fejemhez lépett. Egy fekete, vastag gumiszerű anyagból lévő szájmaszkot helyezett az arcomra, amiről egy csepp víz a szám szélére cseppent. Itt a pulzusom már hallhatóan feljebb ment, hevesebben vert a szívem, ennek ellenére nyugodt voltam. Mondta, hogy ebből csak oxigén jön, szívjak bele mélyeket lassan. Aztán végig informált, milyen szereket kapok a kanülön keresztül. Az első még nem az altatószer volt, hanem valami más, de azt mondta ettől valószínűleg kicsit beszédülök. Volt is benne valami, de itt már inkább becsuktam a szemem, nem akartam tudni, milyen az, ha nyitva tartom amíg bírom. A következő az altatószer volt, ami propofol volt. Mondta, hogy ez irritálhatja a vénafalat, eztal csíphet kissé, de utána már nem fog. Ez volt, amit utoljára befogadott a fülem, ezután álomba merültem. Visszaemlékezve kicsit talán mintha süllyedtem volna lefelé, "bele a műtőasztalba" olyan érzés volt. Álmodtam is, de azt nagyon hamar elfelejtettem, hogy mit. Szívesen leírnám pedig, hogy színesítsem vele a sztorit. Tehát most a történet szerint alszom és műtenek. Utólag halvány fény-árnyékokra, valamint halvány narancs es testszínű tónusokra emlékszem, ami valószínűleg a résnyire nyitott szemem meg a szemhéjam volt belülről ébredezéskor. Csak az agyam ebből még semmit nem fogott fel. Nem a műtőben ébredtem. Arra sem emlékszem, hogyan toltak vissza a kórterembe, vagy hogy hogyan raktak vissza a gurulós hordágyról a kórtermi ágyba. Azt tudom, hogy reszketve kezdtem feleszmélni. Iszonyatosan fáztam, de itt se voltam igazán magamnál, csak annyira, hogy tudjam, a bal oldalamon gond nélkül alhatok. Befordultam a fal felé, és aludni próbáltam. 2 takaróval voltam betakarva és elmúlt a reszketés. Nagymamám is bejött a kórterembe, elkezdett beszélni hozzám, és megismertem a hangját. Itt tértem igazából magamhoz. A beszélgetés végére kiment az álom a szememből és brahiból felvettem videóra magamat. A kórteremben beszélgettek is az öregek, szóval visszaaludni sajnos nem tudtam estig. A karom kartartóban volt rögzítve, a vállamon lévő sebeket vastag kötéssel fedték, ami úgy nézett ki, mintha egy szaros pelenka a vállamra esett volna. Arthroszópos műtét lévén csak 3 kis lyukat kellett összevarrni, betapasztani, de biztosra mentek. :) Továbbá az alkarom be volt fáslizva a vérkeringés serkentése végett. Kaptam egy fájdalomcsillapítós infúziót, ám meglepő módon - aminek nagyon örülök - a vállam nem fájt különösebben akkor sem, amikor elvileg elillant a fájdalomcsillapító hatása. A torkom jobban fájt, ugyanis műtét közben intubálják is az emberfiát a légzés segítése érdekében az izomlazító gyógyszer miatt. De a torokfájás később 4-5 nap alatt elmúlt. Az első éjszakám nem telt intenzív alvással, fáradtan ébredtem a hajnal 4 órakor esedékes ébresztőkor.

** Még annyival egészíteném ki, hogy az altatás velejárói nálam a reszketés, torokfájás, és időnként a bicepszem, vagy a combizmom önkéntelen rángatózása, ami aznap este el is múlt.