Vérvételtől való félelem?

Én arra szoktam gondolni, hogy a háborúban egyes emberek a saját testrészeiket szokták elveszíteni. Egy riportban egy visszaemlékező katona mesélte, hogy hallotta, ahogy a háttérben fiatal férfiak(katonák) sírnak a fájdalomtól és a saját anyjukért rimánkodnak.

Ehhez képest, ugye, hogy semmiség az, hogy levesznek néhány deci vért? :)

Semmit nem tudsz elleni tenni. Én is ilyen voltam. Mondjuk én egy sima injekciótól is. Vérvételnél meg, áh 20 perc fekvés, borogatás, ablakkinyitás a vérvételes helyiségben. Szóval nem tudsz ellene mit tenni.

Velem egészen addig ez volt, amíg nem lettem kismama és a terhességem végén nem kerültem be a kórházba. Olyan problémám volt, ami miatt minden egyes nap vérvételem volt. Őszintén? Hozzászoktam. Azóta úgy megyek vérvételre, hogy leülök, leveszik és viszont látásra.:) Szóval túl lehet esni a dolgon.

Valószínűleg akkor pszichésen mivel kismama voltam, nem azt néztem, hogy úristen vérvétel, hanem hogy ebből bizonyos dolgokat meg tudnak állapítani, hogy ez szükséges és muszáj az én érdekemben és ez győzött az agyam felett és azóta túlléptem ezen a dolgon.

Nagyon féltem tőle, hányinger, öklendezés a váróban, sőt előtte is napokig. Valaki mindig jött velem, hogy ne futamodjak meg. Pajzsmirigy beteg lettem, 4 havonta vérvétel azóta... 3x volt ilyen problémás a dolog. Fekve kértem, becsuktam a szemem, elmondtam, hogy félek, aki levette beszélt hozzám, kérdezgetett, a második kérdés végére végeztünk. Arra koncentráltam, hogy mit válaszolok és hogy mielőbb túl legyek rajta.

Legutóbb is már hányinger és egyebek nélkül mentem egyedül ülve végigcsináltam. Egy kérdés hangzott el tőlem: mikor lesz eredmény :D A tűfóbia viszont nem múlt el, nem tudok végignézni ilyesmit, még a hangját se bírom.

Mindenképpen reggel igyál meg legalább fél liter mentes vizet! Sokkal gyorsabban megy a dolog úgy! Azt vettem észre hogy így nem érzem, ha kiszáradva mentem, fájt!