Honnan ered a háziorvosoknak ez felsőbbrendő, felülről lefelé jövő, lekezelő, pökhendi, kioktató stílusa?

Ez bennük van szerintem csak nem mindegyik engedi elhatalmasodni magán.

Bár amióta elértem a 100 kg testsúlyt sokkal, de sokkal több tiszteletet kapok mindenhol. Legyen az bank, bolt, orvosi rendelő. :)

Egyetértek, kár, hogy nem írtál panaszt a felettesének. Ha nem vennénk természetesnek ezt a bánásmódot, hanem mindig azonnal jeleznénk, és adott esetben hivatalosan is, leszoknának róla. Én pont ilyen vagyok, bár sokszor érzem magam Don Quijoténak.

Múlt héten - a sokadik után - egy újabb nőgyógyászhoz mentem, aki nagyon jófej volt, kivéve, hogy egy kérdésemre ezt válaszolta: "most mondtam el". Amit nem értek, mert mire jó ez a felelet?

Épp tegnap mondtam a barátnőimnek, hogy durva ez a mindenhol jelenlévő stílus: az orvos a pácienseivel, az orvossal (és másokkal) a rendőr, a banki alkalmazott, a bolti eladó, satöbbi. Ha a kórházban kibújsz az utcai ruhádból, azzal egyből lesüllyedsz oda, hogy a huszonéves ápolónő drágámozza az ötvenes beteget, és a többi.

Szóval más megoldás nincs, mint hogy jelzed, ami nem tetszik, kikéred, adott esetben írsz. Ezer konfliktusomat tudnám itt leírni, amire lehet azt mondani, hogy én tehetek róla, szerintem meg én akkor is pofáznék, ha fejjel lefele lógnék meztelenül vérezve, mert gyűlölöm, ha valaki hatalmat fitogtat - miközben bármikor lehet ő is "áldozat".

Ismered az a viccet,amikor egy autós

szembe megy a forgalommal az autópályán aztán a rádió bemondja:

Vigyázzanak mert egy őrült a forgalommal szemben száguld az autópályán!

Erre megszólal:Egy?Mind!

Na szerintem is benned van a hiba.

Ez nem csak az orvosokra jellemző, hanem kb minden emberre, akiknek olyan a munkája, hogy bizonyos szempontból kiszolgáltatottak neki mások és egyébként nem versenyszféráról beszélünk.

Pl. okmányiroda, posta munkatársai, de még a parkolóőrök is sok esetben ugyan ilyenek.

Egyébként egyszer már egy ilyennél felálltam és eljöttem. A doki felháborodva szaladt utánam, de le..rtam.

17 éves voltam akkor és két napos kínlódás után, mikor a tünetek nem enyhültek (hasmenés vagy valami már nem emlékszem...) elmentem az ügyeletre. Ott mondtam, hogy két napja ez van, de nem javult, erre leugatott a doki, hogy hogy képzelem én, hogy csak most jövök, fiatal vagyok én ahhoz, hogy ezt eldöntsem ezt bla bla bla. Na felálltam és kijöttem.

Volt egy kísérlet:

[link]

A lélektani háttérre vonatkozólag.