Miota gyakoroljak az orvosok a csaszarmetszest?

[link]

A farfekvés nem feltétlenül jelentett egyet az anya halálával. Egyrészt ha a feltételek adottak, akkor le lehet vezetni a szülést (manapság is van olyan orvos, aki megcsinálja). Másrészt ha elakadt a gyerek, akkor se valószínű, hogy megvárták az anya halálát vele, előbb áldozták fel a gyereket.

Pontos dátumot nem tudok mondani, mindenesetre már az ókorban is létezett a császármetszés (természetesen maga a műtéti technika, ill. technológia háttér is sokat fejlődött azóta).

Amúgy régen se önmagukban a fekvési/állási/tartási rendellenességek ill. ikerterhességek voltak a fő indikációk, mármint akkor nem "preventív" jelleggel gyakorolták a technikát. Akkor került rá sor, ha vagy az említett okok, vagy más miatt "elakadt" a szülés és az anya már ígyis-úgyis menthetetlen volt (mivel a sterilitás és antibiotikumok hiánya miatt mind meghaltak sebfertőzésben, ha esetleg túl is élték magát a beavatkozást), de a gyerek így menthetővé vált...

Manapság pedig főleg preventív jelleggel alkalmazzák, hogy a szülés során ne alakuljon ki "necces" helyzet (vagyis ha pl. a szülésznek nincs tapasztalata farfekvéses szülés levezetésében, akkor inkább császároz).

A sürgős császármetszések leggyakoribb indikációja emiatt már nem is az elakadt szülés, hanem a magzat méhen belüli veszélyhelyzete (pl. lepényleválás). Vagyis inkább idő előtt kiveszik a babát, mintsem, hogy a mamában károsodjon/meghaljon.

Amúgy a császármetszést értelemszerűen azóta tudják gyakorolni a mai értelemben, mióta a "modern" orvosi háttér rendelkezésre áll (pl. steril eszközök, anesztézia), vagyis a XIX. sz. vége XX. sz. elejétől.