Jogosan vagyunk kiakadva a kórházi ellátáson?

Pár hete történt, hogy vetélés indult meg nálam a 10. hétben. Sürgősséggel vettek fel az ambulancián, nagyon nagy fájdalmaim voltak és nagyon véreztem, ezért az ott ügyeletes doktornő kerekesszékkel küldött fel az osztályra. Ezután több órát fetrengtem a kórházi ágyon, amin még nem is lettem volna kiakadva, mert tudom, hogy sorozatos rövid műtétek voltak egész nap, de ami kiverte a biztosítékot: Jött értem a beteghordó fiú és gyalog vitt el a műtőbe, akkor még lifteztünk. A műtő előtti kis térben egy kis széken görcsölve vártam a sorsomat, többen oda jöttek kikérdezni, végül úgy döntöttek, hogy még várnak velem, mert reggel ittam tejes kávét, és a tej szilárd ételnek minősül ,ezért várnak kb. egy órát. Ezután a beteghordó vissza kísért, de mivel foglalt volt a lift, azt mondta, hogy "sétáljunk egyet", így gyalog, lépcsőn kísért vissza a szobába. Mire fel értem, vagy le, össze roskadtam. Komolyan nem emlékszem, hogy fel vagy le, nem tudom, nem emlékszem.

másodszor, mikor jött értem, már alig bírtam felállni, kétrét görnyedtem. Felvettem a köntösöm és mentem vele gyalog. Vérfoltok voltak a kórházi hálóingem hátulján, és így vonultam végig a váróhelyiségeken és a liftben, ahol kívülálló, idegen ember állt, nekem meg kilógott mindenem. Egy fűzős cipőt vettem fel, mert annyira hirtelen kerültem be a kórházba, hogy elfelejtettem papucsot odakészíteni. A liftben vettem észre, hogy lóg az egyik fűző, ezért lehajoltam bekötni nehogy elessek benne. Utólag vettem észre, hogy a liftben álló ember elfordítja a fejét, biztos kilógott mindenem a köntösből. Mikor beértünk a műtő részlegre, ott kellett hagynom azt ami rajtam volt, kivéve a kórházi lepelt. Egy kis szék volt ott meg egy fogas. Ott állt mellettem a kísérőm, és nem tudtam mit kezdjek a véres bugyimmal, köntösömmel, cipőmmel. Csak ott állt, és hagyta, hogy ott szerencsétlenkedjek. Annyira görcsöltem, hogy alig értem fel a fogast, hogy felakasszam a köntöst, majd a bugyimat próbáltam elrejteni, végül a köntös kapucnijába csomagoltam, végül onnan indultam be saját lábamon a műtő szobába. Túlreagálom? vagy ez így helyénvaló?