Kinek mi a véleménye a hálapénzről?

Képzeld azt el, hogy szépen végigjárod az általános iskolát, hogy bejuss egy jó középiskolába. Azt keményen végigtanulod, hogy lehetőleg államilag támogatottan bejuss az orvosira (ha nem sikerül a támogatás minimum 12 millió diákhitellel jössz ki az egyetmről). Az orvosit végiggürcölöd, nem is gyengén. Közben két nyelvvizsgát megszerzel. Aztán (rezidens és szakorvosjelölt után) jobb esetben 30 éves korod körül elkezdhetsz igazából dolgozni. Ott vagy életed felén túl, úgy hogy eddig csak szívtál, régi ismerősök például a műszakiról talán már évek óta szétkeresik magukat, te pedig végre kapsz fizetést, annyit mint egy taxis. Az a különbség, hogy sokkal nagyobb a felelősség és esetleg az orvosperek meg a 12 órás ügyelet is. A magyar átlag alapján élsz még bő 20-25, ezalatt alig tudsz félrerakni valamit a gyerekeidnek örökségül, hacsak nincs magánrendelésed, nem vagy híres orvos, vagy nem kérsz hálapénzt. Még ha annyira is szereted az országodat, hogy nem mész külföldre, eztért az életért azért nem biztos, hogy megéri. Persze nem azért lesz orvos az ember, hogy sok pénzt keressen, de én megértem azt, ha valaki elfogadja a hálapénzt.

Abban viszont igazad van, hogy nagyon rossz érzés, ha valaki a kórházban, kiszolgáltatott helyzetben is azt érzi, hogy mindenki csak a pénzét lesi, és nem is foglalkozik vele, ha csak nem fizetünk. Ráadásul nem kevés ilyen orvos van, viszont közel sem minden orvos ilyen. A szülés pedig, ahogy már mondták egészen más dolog, hiszen az orvost nem azért fizetik, hogy a nő saját orvosaként mindig készenlétben legyen, ha kell. Az orvos meg szokta mondani mennyit kér azért, hogy mindenben segítségre legyen, és akkor is ott legyen ha akkor indul meg a szülés, ha nem ő van ügyeletben. Ez azért megérthető.