Egészségügyi dolgozók! Hogy bírjátok lelkileg a kórházi légkört, a sok szenvedő beteget? Mit tesztek, hogy ne készüljetek ki?

nálunk nem a betegek jelentik a legnagyobb problémát, hanem a kollégák. gusztustalan emberek dolgoznak ott.

ami a betegeket illeti nálunk(radiológiai osztályon) az a gond, hogy kevés gép van és napi 500 beteg, igaz ez függ a naptól is, meg hogy ki rendel éppen, de emiatt, hogy kevés a gép már volt, hogy lázadtak a betegek mert 1 vizsgálatra 1-1,5 órát kellett várni. legalább az a szerencsénk, hogy csak 1x találkozok vele.

ha továbbra is eü-ben gondolkodsz, akkor (szerintem) próbáld meg nem a szívedre venni a sorsukat, mert előbb-utóbb a túlzott empátia ki fog, ill már kikészített idegileg. nem kell bunkónak lenni meg semmi ilyen. meghallgatod a baját, te másnapra már úgyis elfelejted, de neki meg lesz egy jó napja, hogy volt kivel beszélgetni.

Én valahogy elhatárolódok tőlük, persze főleg akkor rossz érzés, ha valamennyire összeismerkedek velük.

Szerintem egyes embereket jobban megvisel, másokat kevésbé.

Engem valahogy mindig minden közömbösen hagyott, nem is vagyok igazán valami szociális típus, egyetemen még inkább elhatárolódtam mindentől ott ez volt, ezt láttam, majd hazamentem és nem gondoltam rá. A rokonaim temetésén is csak szomorú voltam, de nem sírtam és utána nem gubóztam be. Ez így érdektelen köcsögségnek hangzik, de talán munkában is ez segít, hogy ne törjek le minden egyes haldokló néni láttán, bár nekem talán nem is ők a nehezen kezelhetőek, hanem a gyászoló hozzátartozók. Akik szerint mindig a kórház a hibás, gyászukban nekitámadnak a dolgozóknak, minden hónapra jut néhány feljelentés. Na de a 90 éves többszörös krónikus beteg bácsi haláláról azért viszonylag kis százalékban tehet a kórház...

Én krónikus osztályon dolgoztam, rengeteg végstádiumú beteggel. Nem csak rák betegekkel. Volt ott minden.

Én szerettem csinálni. Órákig pepcselni a sebekkel, fekélyekkel, felfekvésekkel, kanülösökkel meg ugy ecte mindennel. Nem volt olyan nap hogy ne hánytak/szartak/véreztek volna össze. Éjjelente rosszabb volt mint a zárt osztály. De ez sem zavart. Ezt vállaltam ez a hivatásom.

Azt sajnálom egyedül, hogy minket már nem fog ápolni senki. Aki meg igen, az inkább ne nyúljon beteghez mert inkább csak árt.