Nem tudtam szakszerű segítséget nyújtani, nagyon rosszul érzem magam emiatt. Ez normális?
Ma a buszon egy férfi rosszul lett, lefordult a székről és epilepsziás rohama volt. Próbáltam segíteni, de nagyon remegtem, egy mentőtiszt hallgató is utazott a buszon és ketten nyújtottunk segítséget.
Ő végezte a munka nagy részét, én csak minimális segítséget nyújtottam.
A mentősök még élve vitték el, de nagyon zavart volt a férfi, azt sem tudta, hogy hányas buszon van és hogy mi történt vele.
Amikor hazaértem rámtört a sírás. Sosem történt még ilyen, és hiába tanultam, képtelen voltam normálisan elsősegélyt nyújtani, alig jutott eszembe az, amit tanultam.
Normális, hogy így érzek? :S
Valahol megtudhatom, hogy hova vitték a férfit és hogy van?
Én is gyógyszertári asszisztens vagyok, és már mikor tanultuk elméletben mindent nagyon jól tudtam, de sajnos ismerem magam annyira, hogyha mondjuk egy leszakadt végtagú embert kéne ellátnom lehet el is ájulnék...
Mellesleg a mi munkánkban nem kerülnek elő ezek az ismeretek napi szinten, így idővel mi is felejtünk és mivel nem gyakran kerülünk ilyen szituációba nyilván nem tudjuk olyan higgadtan kezelni a helyzetet, mint mondjuk egy mentőtiszt. Legalább segítettél a férfin amennyire tudtál, mert sokan hiába eü dolgozók egyszerűen elsétálnak...
A férfi valószínű jó kezekben van már.
Köszönöm a válaszokat, kicsit megnyugodtam.
4-es: ez most délután történt Dél-Dunántúlon.
Ne érezd rosszul magad. Benne dmég van felelősség érzet ember társaid iránt. azt hiszem ez egyre ritkább, úgyhogy becsüld meg és vigyázz rá.
Az epilepsziánál nem is tudsz többet segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!