Hová forduljak segítségért?
Pszichiátriát javasoltak, de nem tudom, hogy ott pszichiáterrel tudok csak beszélni, vagy pszichológus is van, és ott döntik el, hogy melyikre lenne szükségem?
Vagy létezik valamiféle állapotfelmérés? Ha igen, hol?
(TB-s érdekelne.) Köszönöm előre a segítséget!
Nem a korod miatt mondtam hogy bolondos! Arra utaltam hogy annyi de annyi bolondozás áll még előtted amire majd sok-sok év múlva jóízűen emlékszel.
És igen, régebben még talán önzőségnek gondoltam volna az ilyen gondolatokat fiataloktól, de mára már elfogadtam hogy nem egyformák a bajaink/érzéseink, így nem is nyilváníthatok véleményt másik emberről.
Én pl. 10 évvel vagyok csak nálad idősebb, mégis már megtapasztaltam milyen a poklok poklát átélni, amikor kétségbeesve zokogsz hogy mentsék meg a gyermeked és látni őt küzdeni azzal a csöpp kis testével,aztán kiküldött a doki és abban az időben amikor már nem hallotta a kicsikém a kérlelésem hogy erős legyen... feladta a küzdelmet... pedig én mindig megígértem neki hogy örökké vigyázni fogok rá, és mégsem tudtam betartani... üvöltöttem fájdalmamban, ott helyben meg akartam halni... már csak élettelenül ringathattam sírva az ölemben... és akkor fogtam utoljára... de nem akartam visszaadni mikor mondták hogy el kell tőle búcsúznom.... nem akartam/nem tudtam...
És látod?! Senki sem érti meg min mentem/megyek keresztül (hisz még ma is felkavar ha kisbabát látok, vagy aki a kisfiammal egy idős lenne) még a közvetlen rokonságom sem.
Sőt mi több, még ők voltak az okosak hogy minek sajnáltatom magam (ezt mondjuk "barátnőtől" kaptam meg), meg hogy szedjem már össze magam, majd lesz másik stb. Pff... Dunát lehetne rekeszteni a sok "jótanáccsal".
Ne add fel, menj el dokihoz, tényleg szükséged van pszichológus segítségére.
És bocs, hogy hirtelen rádzúdítottam az én bajom.
Nem nem, semmi baj!!! Én értem! Megértelek. Nem, nem a fájdalmadat, mert csak akkor érthetném igazán ha átélném. De a sok okosság és jó tanács okozta "sebmélyítést"
És ha szeretnéd, beszélhetsz nekem ezekről, bár tudom, hogy még "kislány vagyok"(sosem éreztem magam egy érzelmi és értelmi szinten lévőnek a korosztályommal.)
Persze tudom, ez hülye felvetés, mert ki vagyok én, de nagyon szívesen segítek bárkinek akár csak a hallgatásommal is.
Köszi aranyos vagy!
De ne nekem akarj segíteni, én már feljebb léptem a gödörből.
Tudod, kellett pár év. Egy lépés előre, kettő vissza. Valahogy így jutottam el arra a szintre ahol most vagyok, csak néha törnek fel bennem ilyen erősen ezek az érzések.
Inkább én akarok segíteni neked.
Van barátod, akire alapozhatod a jövődet? Vagy egyébként miért alakult ez a depresszió ki nálad? Vannak barátaid?
nem szeretném igazából itt kiteregetni az "életemet"
NEm írhatnék esetleg privátban? Ez nem azt jelentené, hogy onnantól kezdve elkezdelek folyton zaklatni, csak most itt ezekre a kérdésekre nem szívesen válaszolok.
(csak egy ötlet, nyugodtan utasítsd vissza!)
Nyugodtan írhatsz privit.
Bocs tegnap este már kikapcsolódtam, kidőltem. Ezért nem válaszoltam.
Írj nyugodtan!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!