Hová forduljak segítségért?
Pszichiátriát javasoltak, de nem tudom, hogy ott pszichiáterrel tudok csak beszélni, vagy pszichológus is van, és ott döntik el, hogy melyikre lenne szükségem?
Vagy létezik valamiféle állapotfelmérés? Ha igen, hol?
(TB-s érdekelne.) Köszönöm előre a segítséget!
Csak úgy nem fogja osztogatni a beutalót.
Miért tartasz tőle? Mondd el neki mi a baj, majd akkor ő javasolja hogy hát akkor adok magának beutalót!
Meg lehet kérdezni, de sajnos nem ilyen egyszavas dolog...
Egész életemben rosszul éreztem magamat, rengeteget gondoltam öngyilkosságra, néhányszor közel is jutottam eléggé hozzá (tettlegesség csak egy fél lépésre volt), utálom magamat, nem bírom jól érezni magam, pedig néha szeretném, de sokszor arra sincs erőm, hogy jól akarjak lenni. A depresszió szinte összes tünete illik rám, ezenkívül evésbe fojtom az "agressziómat" és "bánatomat" meg még sok más egyéb.
Úgy érzem, hogy egy roncs vagyok, így 19 évesen. ÉS azt hiszem, ez nem éppen normális.
(És kérlek, ne gyertek a "fel a fejjel" szöveggel, mert ez az a mondat, amitől még jobban összetörök.)
Nézd, én nem fogok jönni itt a közhelyekkel. Tudom milyen a depresszió, én is átestem rajta. Elvesztettem aki a világon a MINDENT jelentette számomra... a kisfiamat.. pár napos korában. Ez akkora törés volt az életemben, ami halálomig végig fog kísérni. Kb. másfél-2 év kellett hogy lelkileg rendbejöjjek. Az első hónapokban még emberek közé se mentem, gyűlöltem mindent és mindenkit. stb.
Na nem ragozom tovább.
Az biztos hogy neked kell akarnod hogy rendbejöjj. Hatalmas kincs az élet, nem szabad eldobni magadtól. Ez az egy életed van, éld úgy ahogy valóban szeretnéd, hogyha egyszer majd nagymama/nagypapa korodban visszagondolsz az elmúlt éveidre- fiatalságodra- akkor elmosolyodva tudd mondani az unokáknak hogy bolondos, és boldog fiatalságom volt, de kár hogy elmúlt...
először is: Nagyon sajnálom ami Veled történt, elképzelni sem tudom, hogy mennyire rettenetes lehet!
És tudom, hogy épp emiatt a veszteség miatt a te szemedben önzőnek tűnhet az én élni-nem-akarásom.
De nem tudok olyan életet élni amilyet akarok, mert olyan nincs. Gondolom a korom miatt mondod ezt a "fiatalság bolondság", ezt én is átpörgettem már az agyamon rengetegszer, de hiába. Én úgy érzem, hogy nem én irányítom ezeket a dolgokat, mintha valami más irányítana, ami sokkal erősebb nálam, és nekem nincs beleszólásom.
Tudom, hogy egyedül sosem fogok ezen túljutni, maximum elfojthatom magamban, összeszoríthatom a fogamat, de eddig is ezt tettem, és a helyzet attól változatlan.
Szerintem valami nem működik jól nálam, mert rengeteg mindent megpróbáltam, hogy javítsak ezen, mégsem sikerült.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!