Milyen a mentős munka?

nagyon szép és küzdelmes, alulfizetett, de gyönyörű.

Nem is munka ez hanem hivatás.

Mentőtiszt vagyok.

Mire vagy konkrétan kíváncsi?

Jó,sokat kérdeztél:-)

Szóval az anyagiakkal kezdem. Teljesen mindegy milyen beosztásban dolgozik az OMSZ-nál az ember(sofőr,ápoló,mentőtiszt, vagy mentőorvos) nagyon alul van fizetve a munka veszélyességéhez, stresszéhez felelősségéhez képest.

A paraszolvencia is nagyon ritka, ellentétben az egészségügy más területével.

Mert ugye nem várom el én sem és egyik bajtársam sem, hogy az az ember aki zokogva térdel a hozzátartozója mellett és úgy vár minket, az a pénztárcáját keresgélje.

A munkabeosztás:12 órás szolgálatok vannak, tehát éjszakára-nappalra járunk felváltva.Egy hónapban átlagosan 14-17 szolgálat van,ennek fele nappal a másik fele éjszaka.

Hát, az az adrenalinlöket amit akkor érez az ember amíg szirénázva , a városon keresztül kiér a helyszínre,semmihez sem hasonlítható.

Hosszú perceken keresztül száguldunk és már azon jár az agyunk hogy mi vár ha odaérünk (legalábbis nekem, meg a kollégáimnak). Mert sosem tudjuk, történhet bármi, a bejelentésekből nagyon kevés infót tud szerezni az ember, mert már a bejelentés is stresszes.

Képzeld el amikor rosszul diktálják be a házszámot, vagy nincs a házon házszám!

Amikor pedig odaérek , megszűnik minden más, nem gondolok semmire csak a feladatomra, a munkámra.Mondjuk nem nagyon van idő sokszor gondolkozni.Egy csapásra elmúlik minden stressz, tudom hogy itt engem várnak, tőlem várják hogy segítsek, megoldjam a helyzetet.

Nekem kell irányítani mindenkit a helyszínen. Nemcsak az én embereimet, a bajtársaimat, hanem a hozzátartozót, a beteget, és gyakran az ügyeletes orvost is (tisztelet a kivételnek!)

És amikor ez működik, mindenki csinálja amit mondok, a beteg állapota is javul, az nagyon jó érzés.Elégedettséggel tölt el. Úgy érzem olyankor hogy nem hiába vagyok a földön, ma is tettem valamit.

A beteget ha szállítható állapotban van , hordágyazzuk és beszállítjuk a megfelelő kórházba,de ez a mai viszonyok között elég változó lehet hogy hova.

Ha nem javul, nekem (mentőtiszt lévén) még mindig van segélykérési lehetőségem, rohamkocsit , gyerekrohamkocsit, vagy akár helikoptert hívni.

Ezeken oxyologus szakorvos dolgozik.

Előfordul azonban hogy még így is kevesek vagyunk és el kell engedi a beteget.

Nehéz.

Nehéz, kimondani egy újraélesztéskor hogy eddig és ne tovább.

Nehéz, mert sokszor ott áll a hátad mögött a hozzátartozó, aki végig figyelte az újraélesztést és lehet hogy ő még szeretné ha folytatnád, de te tudod, mert megtanultad, és csináltad más sokszor.

És titkon te is jobban szeretnéd ha sikerülne.

Ezzel is meg kell tanulni együtt élni.

Mint ahogy a szokatla látvánnyal.

Igen hát ezt sem lehet jól elmesélni, át kell élni.

Nem csak egy szörnyű, balesetnek lehet rossz szaga, vagy látványa.

Egy szülés levezetésekor is érhetik váratlan dolgok az embert, vagy a nagyon elhanyagolt, magatehetetlen, fekvő emberek kapcsán is.

De ezek mind elhomályosulnak, amikor sikerül egy újraélesztés, vagy a beteg láthatóan jobban van.

Ezek az érzések leírhatatlanok, vagy nagyon nehéz leírni őket.

Most mennem kell majd még visszanézek.

Szívesen mesélek a hivatásomról.

Ha, szakmai vita van ,azé a döntő szó akinek dr. van a neve előtt.

De, én úgy tapasztalom hogy a szakorvosok 90 %-a egyenrangú félként kezel ,mint mentőtisztet. (A maradék 10 % lenéz mindenkit, bunkó a beteggel is, velük nem szoktam törődni.)

Kollégának neveznek, tegeződünk,a betegátadásnál ugyanúgy referálok mint más.Egy laikusnak éppen ezért nem biztos hogy feltűnik a különbség.

Persze minden szakmában vannak kevésbé talpraesett emberek is.

Arra a kérdésedre hogy mentőorvos-mentőtiszt képzést össze lehet-e hasonlítani a válaszom nem.

Mi főiskolát végzünk, ők azért mégis csak egyetemet.

De, amikor kikerülnek onnan nagyon csekély a gyakorlati tudásuk. Egy mentőtiszt pedig tud "villogni" olyanokkal amiket egy rezidens, vagy hatodéves még csak olvasott.

Ezt a hátrányt azonban egy talpraesett rezidens néhány hónap alatt le tudja küzdeni.

És utána mivel ott van a fejében hat évnyi egyetem, a gyakorlatot gyorsan megszerzi mellé. És nagyon jó orvos lesz. Nem érdemes rivalizálni velük.

Én inkább mindig jó kapcsolatot próbálok teremteni, hiszen aki nálam secundál még hallgatóként, lehet hogy annak viszek beteget később a kórházba, vagy az fogja gyógyítani valamelyik hozzátartozóm lehet hogy azzal a módszerrel amire én tanítottam. Tehát nekem is érdekem hogy amit én tudok azt 100%-osan átadjam.

Én így látom.

Gratulálok , szép hivatást választottál.

Sok erőt kívánok neked hozzá.

Minden mentődolgozónak van mellékállása, muszáj hogy legyen, különben éhen halnánk.

Én sürgősségin szoktam még dolgozni,mi vizsgáztatjuk a jogosítványt megszerzőket eü.-ből,nagyobb rendezvényeken mozgóőrséget szoktunk adni.

Szóval azért vannak lehetőségek.

Sok kollégámnak nem egészségügyi a másodállása, de van mindegyiknek.

A képzésről nem tudok nyilatkozni mert én még a Bsc

előtt végeztem, de nehéznek nehéz volt már akkor is.

Ja, még a rosszullétről. Persze hogy tud, volt hogy együtt hánytunk a beteggel.

Úgy vettem észre hogy mindenkinek más kavarja fel a gyomrát.

Pl.a székletszagot bírja, de a hányást nem.És fordítva.

Volt hogy mind öklendeztünk.Gyönyörű volt:-)

örülök.

De a kérdezőtől én is kérdeznék egy kicsit.

Az érdekelne hogy hány éves és miért ezt a szakmát választotta?