Átesett valaki mostanában magánkórházban laparoszkópiás epehólyag eltávolító műtéten?

Köszönöm az eddigi válaszokat! :)

12-es: igen, attól én is tartok :/

15-ös! Bocsánat a késői válaszért. Illetve másoknak is remélem segíteni fognak a leírt tapasztalataim.

Igen, túl vagyok már a műtéten, és az elején leszögezném, hogy egy percig se bántam meg, hogy magánkórházba mentem (Budapesten a Duna Medical Centerbe). Nagyon kedvesek voltak velem az ápolók, az orvosok, patyolat tisztaság volt mindenhol. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezt nem mindenki engedheti meg magának, nekünk se esett túl jól ez a kiadás (1 éjszakát töltöttem bent + a műtét ára összesen kb 800.000 Ft volt + a műtét utáni 6 héten belüli kontroll 20.000 Ft), de mint utólag kiderült a műtét utáni szövettanból, már krónikusan gyulladt volt az epehólyagom, és mondta a műtétet végző orvos, hogy pont időben vettük ki, mert különben most kezdtek volna lenni tüneteim, görcseim.

Az első szakorvosi konzultációt követően 6 héten belül megműtöttek. 4 héten belül megműtöttek volna, csak tüszős mandulagyulladásom lett a tervezett műtét előtt, és így a biztonság kedvéért elhalasztották 2 héttel.

Reggel 7-re kellett befeküdnöm a kórházba, és 10 órakor műtöttek. Előtte levő nap éjfélig ehettem utoljára, vizet pedig reggel 6-ig ihattam egy keveset, pár kortyot.

Az altatásból annyira emlékszem, hogy mondják nekem, hogy számoljak vissza 10-től, a 8-as számra emlékszem utoljára :D Aztán a szobámban ébredtem (két ágyas szobák voltak, de nem volt velem senki akkor épp, úgyhogy egyedül voltam :)) Nem igazán voltam magamnál, annyira emlékszem, hogy megkérdeztem hogy hol a férjem, és hogy ugye nem vágtak fel? (Szó volt róla, hogy ha az orvos úgy ítéli meg, hogy laparoszkópiával nem megoldható a műtét, akkor sajnos felvágnak és úgy veszik ki, hálistennek nálam erre nem volt szükség.) A férjem végig velem volt, azt mondta, hogy olyan fél 1 körül hoztak ki a műtőből, és délután 5-re értem el azt az állapotot, hogy nagyjából tudtam vele kommunikálni. Én annyira emlékszem, hogy fájt a műtét helye, belül fájt, nem igazán tudom elmagyarázni, de ki lehetett bírni, nekem alacsony a fájdalomküszöböm, kicsit nyöszörögtem, meg próbáltam forgolódni de az se igazán ment, igazából ennyi volt, tényleg nem volt vészes. Olvastam, hogy sokan az altatás után hánynak, hányingerük van, szédülnek, nekem szerencsére ezek nem voltak. Azt mondta a férjem, hogy végig aludtam, forgolódtam, néha nyöszörögtem, ennyi. Délután 5-kor tértem magamhoz rendesen. Akkor a férjem hazament, látta hogy mostmár rendben leszek. Kaptam egy pár háztartási kekszet, kettőt megettem szépen lassan, mert már azt éreztem, hogy a gyomrom fáj az éhségtől. Ihattam pár korty vizet is.

Az éjszaka nehéz volt, kérnem kellett fájdalomcsillapítót, az segített picit. Nekem azért volt nehéz az alvás, mert háton nem alszom annyira jól, csak oldalt fekve, viszont az oldalfekvés fájt, húzódott a seb, meg belül a szövetek, illetve háton fekve is olyan furcsa érzés volt belül az epehólyag helyén, amit megint csak nehezen tudok elmagyarázni milyen érzés, nem kellemes. Ez a kellemetlen érzés 5 napig tartott kb, utána tudtam már oldalt feküdni, és így jobban tudtam aludni :)

Négy "lukat" csináltak rám, egy az epehólyag helyén, egy picivel alatta, egy a gyomorszáj környékén (nőként úgy tudom leírni, hogy pont ott ahol a melltartó van középen, nyomta is rendesen egy darabig ott :D), és a köldököm felett. Na a köldök feletti seb kicsit kellemetlen volt, nehezen is gyógyult, mert túlsúlyos vagyok, és ott mindig "összeér" a hasam, nem tudott levegőzni annyira. De hálistennek ezzel se lett probléma később. Tapaszokat tettek a sebekre, ezeket 3 napig nem érhette víz, utána le lehetett venni őket, meg lehetett fürdeni rendesen, és utána minden nap újakat felragasztani (venni kellett a gyógyszertárban). 10 nap múlva mentem kontrollra, ahol az orvos mindent rendben talált, megnézte a sebeimet, onnantól kezdve én már nem tapasztottam le őket, csak ott ahol a melltartó nyomta, és a köldökömnél.

Kaptam a kórház dietetikusától egy segédanyagot, hogy a műtétet követő 6-8 hétben hogyan szabad étkezni, ezeket az első 3 hétben be is tartottam, a 4. héten már elkezdtem kicsit "bűnözni". Egyszer egy meggyes Danone joghurt okozott hasmenést, meg amikor először ittam (4 nap után) kávét, na de az olyan volt, hogy megittam, és 3 perc múlva rohannom kellett :D Mondjuk nekem a kávé eddig is olyan volt, hogy megittam reggel, és mentem 5-10 perc múlva wc-re, ez most is így van, néha már le se tudom nyelni az utolsó kortyot de már mennem kell, de ezzel együtt tudok élni. Annyi, hogy mostmár nem iszok étteremben vagy vendégségben kávét, ott így már nem merek.

Május 27-én volt a műtétem, most augusztus 23. van, tehát 3 hónap telt el, lekopogom, de úgy érzem minden rendben van, mostmár bármit meg tudok enni, ettem most a nyáron a strandon lángost is, pörköltet is ettem már, sültkrumplit, mindent, és nincs se hasmenés, se fájdalom. Remélem így is marad. Nem eszek mindennap ilyen nehéz ételeket, igyekszem odafigyelni, de ha olyan van, mondjuk vendégsében vagyunk, akkor nem tagadom meg ezeket az ételeket. Annyi, hogy mostanában sokszor vagyok felpuffadva, nem tudom hogy ez mellékhatás-e, nyilván kellemetlen érzés, de inkább ezt választanám, mint az állandó hasmenést, amit olvastam nagyon sok embernél.

Minden ember más egyébként, minden embernek más a szervezete, máshogy reagál egy műtétre, más mellékhatásai lesznek, én ezekkel a tapasztalatokkal tudtam szolgálni, remélem valakinek segítség lesz.

Összességében én elmondhatom, hogy örülök hogy rászántam magam a műtétre, hogy túl vagyok rajta, és hogy a jövőben a gyulladt epehólyagom és a 1,5 centi nagyságú epekövem nem fog gondot okozni nekem :)