Hol lehet jelezni, ha a háziorvos munkájával elégedetlen vagyok?

Panaszkönyv ugye nincs.

Hozzátartozóm 1-2 hónapja már ki sem tudott menni a lakásból az állapota miatt. Kimegy a doki, leteremti, és felír neki egy beutalót egy kivizsgálásra, ahova saját lábán (!) kellene elmennie. Ugye a beteg a konyháig is vagy eljut, vagy nem, de a doki szerint menjen ki a lakásból, a liftig (már ez se ment volna), a lifttel le, onnan ki, be a taxiba, a taxiban üljön meg (mert amúgy fekvőbeteg, és ülni sem igazán tud), majd a taxiból még a kórházban is jusson el a megfelelő osztályig, és ott szintén üldögélve várakozzon, míg sorra kerül.

Egy héttel később megint kijött a doki, mert rosszabbodott a beteg állapota. Akkor én is ott voltam. Leteremtette a beteget, elfogadhatlan, modortalan stílusban. (Ami egyébként etikátlan, főleg a beteg utolsó napján, hiszen aznap halt meg, és hát az utolsó napján azért mást érdemelt volna.) Rám is felelősségrevonóan nézett és kérdezte, hogy miért kellett megvárni ezt az állapotot - mintha én olyan sokat tudnék arról, hogy ők a dokival miket, miről beszélnek. Amikor bevitte a mentő és kivizsgálták, kiderült, nem is az volt a baj, amit a doki akkor mondott nekünk. Egyébként már másfél évvel azelőtt elküldtük (magánban) egy kivizsgálásra, és kiderült, nincs ott semmi probléma, ahol fáj neki, de a doki még mindig ott tartott, hogy ott a probléma.

Pontosabb részleteket direkt nem írtam.

Felháborít ez a hozzáállás, és hogy valakivel az utolsó óráiban ilyen modorban beszéljen az orvos.

Ha nincs más lehetőség (orvosi kamara? egyéb?), akkor max. feljelentés lesz, aminek még ha semmi értelme, legalább érezni fogja a doki a törődést.

Úgy gondolom, ezt nem lehet szó nélkül hagyni, de akkor már ott kellene szólni érte, ahol foglalkoznak is vele.

Mástól is hallottam hasonló "elismerő" beszámolót a dokiról, szóval nem lehet egyedi eset.

Tudom, hogy orvoshiány van és minden orvosra szükség van, de ennyivel én is beülhetnék a rendelőbe, rosszabb én sem lennék.

Elhiszem, hogy a dokinak sem lehet egyszerű valamilyen okból, de ő választotta ezt a szakmát és tudta, mivel fog járni, senki nem tartott fegyvert a fejéhez, hogy orvos legyen, ha ennyire utálja csinálni.