Mi volt a legbántóbb/ legbunkóbb dolog, amit magyar kórházban mondtak nektek?

“Magának semmi baja nem lehet, 30 év alatt nem lehet beteg az ember .” ( hozza teszem, épp akkor pár hónapja halt meg egy volt gimis osztály társam rákban, szóval már ezért bántott a dolog )

Amúgy egy egyszerű vervetelre akartam elmenni, mert többször össze estem, vagy voltam brutal fáradt oktalanul. Erre ezt a mondatot kaptam. Végül így úgy kaptam beutalot, el is mentem. Mikor megjött az eredmény, az orvosom szabin volt, így egy másik házi orvoshoz mentem ( elneztem a helyettesítő kórtermet, de végül jól tettem ) . A doktornő fogadott, annak ellenére, hogy semmi közöm hozza. Megnézte. Felsorolt egy csomó problémát. Pl drasztikus halott fehér versejt szám, gyulladasra utaló számok, illetve vérszegénység gyanús. Mivel nem az orvosom, nem adhatott beutalot. Nyugdíj előtti utolsó napja volt, közölte is, de mondta ezzel foglalkozzunk, mert baj lesz. Mondta nezessem meg a doktor úrral , ő küldhet tovább, de elmondta mit lát, mire lenne szükség. Vissza is mentem. Kaptam a “diagnózist “ , hogy ennél

Jobb verkepet sose látott, igen ez meg ez kicsit magas, de ez noknel normális ilyenkor. Semmi bajom nincs. Próbáltam érvelni, de végül én voltam a hipochonder, és el lettem küldve. A végén úgy beszéltek velem, hogy sírva mentem el. Azóta is probléma nálam ez, és nem tudom miért. Én csak szeretném élni az eletem és dolgozni. Azóta felek bármit is kérni… csak indokolt esetben megyek orvoshoz, pl évi 1 nap táppénz, amikor tényleg a nulla alatt vagyok.

Másrészt más családtag is hozza tartozik, a szerinte homeopátiás gyogyszerrel kezelendő dolog műtéttel végződött két héttel később magán segítséggel… ok pedig csak néztek, mert ezt hanarabb meg lehetett volna oldani.

Erről ennyit :) Orvos váltás képben van, szerencsére, de itt nagyot csalódtam …

Az orvos azzal fogadott, hogy "Hát, nem nőtt valami nagyra." Dr Várnai János mondta ezt, aki volt vagy 150 centi. Én is annyi voltam, és mondtam, hogy maga sem valami magas. Ha nem 1perces fájásaim lettek volna, akkor simán otthagytam volna.

Szülés közben, szülésznő: "Ha baszni tudtál, akkor most nyomjad." Akkor már végképp nem mehettem volna sehová, félig kint volt a fiam.

23 éves voltam, nem 14 éves. Az orvos nem szólt semmit, csak kiküldte.

Ez 77-ben volt, Kispesti Jahn Ferenc szülőotthon. Akkor még külön kis földszintes épület volt, nem a kórház területén. Gyűlöltem mindkettőt.

#3

Ez még az átkosban volt, és egy b4szatlan besavanyodott, 50 körüli nő volt. Mig élek, nem felejtem el, őt sem, a dokit sem. És akkoriban nem igazán tudtál panaszt tenni, mert gyakorlatilag örültél, ha elláttak, és az orvostársadalom akkoriban mégjobban összezárt, mint manapság. Akkoriban a fogadott orvos sem úgy létezett, ahogy most, és pláne nem az olyan kis senkiknek, mint én is voltam.

Szóval ne félj a szüléstől, ne az én átélt borzalmam befolyásoljon. Én egyébként könnyen szültem, egyperces fájásaim voltak amikor bementem, és alig 2 órás vajúdás után meg is született a fiam.

Tudok még mesélni a 60-as, 70-es évek egészségügyi ellátásairól, ha érdekel, de ez volt a legmegrázóbb, és legmegalázóbb, mind a doki, mind a szülésznő részéről.

Öreg fejjel kerültem először kórházba nemrég. Sokkolt amit, akit láttam. Az az orvos, aki velem foglalkozott, egy flegma nővért hallván motyogta maga elé, hogy ha fejlesztési pénzhez jut, azonnal kirúgja a képesítés nélkülieket ..onnantól csak az foglalkoztatott, hogy ne vágják le a lábam.

A kórházban dolgozók közt kialakul egy felsőbbrendű hozzáállás a tehetelen beteggel szemben. Akár betegszállító, akár főorvos.(néhány kivétellel)

4#-es

Mesélj még én kíváncsi vagyok, én a rendszerváltás után születtem, szóval nincs fogalmam róla, milyen volt az egészségügy előtte. Amúgy a szülés effektíve két órán át tartott? Ezt se tudom mennyi ideig tart egy szülés, pedig érdekes kérdés. :)

Egyébként lehet hogy kéne egy panaszkönyv, mert úgy tűnik sokszor a betegellátók nem tudnak különbséget tenni, a bűnözők, szegények, mentális betegek és a betegségükböl adódó nyavajgás között. Tehát mondjuk akinek eltört a lába, mert mondjuk gördeszkázott, nem biztos hogy úgy kell kezelni, mint egy alkoholostát, aki miután megverte a feleségét részegen belerugott az ajtófélfába azt eltört a lába.

Vagy aki azért kolbászol, hogy a szobatársa nenyiffanjon ki, ugy beszélni vele, mint egy holtkóros közveszélyes emberrel. Na ne már, ki vizsgáztatja ezeket??