Ha kiszáradás miatt kerül infúzióra a beteg és aztán meghal, perelhető - e a kórház ?

Kéztörése volt. A törés, a csontritkulás, a reuma miatt mindkét kezét csak részlegesen tudta használni. Ez akadályozta őt az önálló vízivásban. Az tudvalevő volt, hogy ő már onnan nem jön ki, de mint mondtam, míg bejártam hozzá, tartottam benne a lelket és viszonylag jó állapotban volt. Kértem, hogy ne boncolják, tekintettel arra, hogy szenvedett életében eleget. Én is úgy vélem, hogy a 80 fölöttieket már leírják. Tisztában vagyok vele, hogy ilyen betegekre ez a sors vár, csak az ember úgy van a hozzátartozójával, hogy ha túl idős és beteg is, kötődik hozzá. Aki fekvőbeteggé, korlátozott mozgásúvá válik, annak megnő a kiszolgáltatottsága. De én azt is feltételezem, és nem alaptalanul,hogy leszedálták, ugyanis pszichiátriai betegsége is volt és kiabált, amivel zavarta a szobatársakat. A kiabálása annak lehetett a logikus következménye, hogy, ha nem itatták, a pszichiátriai gyógyszerét sem kapta meg és ez hallucinációt okozott nála. Gondolom, innentől fogva már olyan irányba vitték, ami inkább a leépülését szolgálta, mintsem a "felépülést". Mindettől függetlenül, sokak szerint Covid időszakban az ágyfelszabadítás volt az elsődleges szempont. Még egy furcsaság: Amikor az én hozzátartozóm egy másik osztályról átkerült erre az osztályra, és én először mentem őt látogatni, az osztály folyosóján egy, korábban vele egy osztályon fekvő idős nő lánya sírva panaszolta, hogy egy hétig nem tudott bemenni látogatni az anyját és az anyja meghalt, azt mondták neki, hogy kiszáradt. Furcsa, nem? Ő is kiszáradt. És ki tudja, még hányan. Köszönöm a hozzászólásaitokat.

A világ legnagyobb hülyeségének, abszurditásának vélném a 14 -es kommentet, ha az általam megtapasztaltakból én magam is nem erre a következtetésre jutottam volna. Ha a temetkezési vállalkozó hölgy is nem ugyanezt mondta volna kissé burkoltabban fogalmazva a temetés intézésekor. Elképzelni nem tudtam volna, hogy ilyen megtörténhet, mert az ember alapból azt feltételezi, hogy egy kórházban az emberélet védelme az első, még, ha az egészségügy olyan is, amilyen. De higgyétek el, ez nem így van. Ez egy zárt rendszer, csak véletlenszerűen elcsípett, megtapasztalt információkból rakod össze magadnak a mozaikot, és azt is csak utólag. Utólag persze könnyű okosnak lenni. Voltaképpen az ápolók túlterheltsége, fásultsága, anyagi motiváltságuk hiánya is csak ront a helyzeten. Olvasom a neten, hogy az enyémétől egyértelműbb esetben, (egy másik kórházban )feljelentés alapján csak egy belső vizsgálat indult a kórházi dolgozók ellen, ami megállapította, hogy nem történt mulasztás. Annyira összezárnak az eü dolgozók, hogy kikezdhetetlenek. Ügyvédektől fogok érdeklődni, hogy milyen eséllyel lehet ez ügyben igazságot tenni, és milyen kimenetelre lehet számítani. Sajnos itt már sem anyagi , sem erkölcsi elégtétel nem segít. Talán majd az idő, vagy az a tudat, hogy Ő legalább már nem szenved. Kommenteket, észrevételeket köszönöm nektek.