Milyen gyakran próbálsz leszokni a cigiről?

Ha le akarsz szokni, leszoksz. Ha van miért, megteszed. Tudod mennyit költessz rá? Biztosan.

Nem a levegőbe beszélek, hat évig elég sokat szívtam, aztán most egy hónapja hozzá sem nyúltam egyhez sem.

Nem azt mondom, hogy nem jön rám néha, hogy de szívesen rágyújtanék, de ha már elértem ennyit, minek forduljak vissza, hiszem, hogy minden nap könnyeb lesz - nem kell letörni, van nekem is józaneszem, csak most nem akarom használni - ráadásul a tüdőm eleve nem 100%-os, úgyhogy nekem már megéri, legutolsó betegségem elég brutális volt.

Most először kezdtem el a leszokást - bár szerintem ez még nem az, inkább csak nem cigizek - és milliószor egyszerűbb, mint amilyennek gondoltam. Kívánom, de megvagyok nélküle, ha úgy gondolom rá akarok gyújtani, iszok egy pohár vízet, így legalább a bőröm sincs kiszáradva, a figyelmemet is elterelem - igaz, gyakrabban járok wc-re xDD

Próbálok rövid lenni, mert álmosan könnyen gubanc lesz a mondandóból... Maga a dohányzás igazából semmi. Tényleg. Ki se kellett volna találni. Olyasmi létezik így, ami nem kéne legyen, és így, hogy mégis van, igazán semmit se jelent. Jó, tényleg okoz minimális fizikai elváltozást, amolyan hozzáedződést, ami túlreagál, ha nincs már ott a füst. Téves függőségről és rászokásról beszélni, mert szükségtelen a füst, tényleg. Kellemes megnevezni dolgokat, kellemes élvezetként számon tartani még az "örül a macska, hogy leszálltak a farkáról" effektust is... Kellemes értelmet adni a semminek azzal, hogy rituálénak, hiánypótlónak, időtöltésnek tekintjük.

A semmi attól semmi marad. A múltban hagyható, kis idő múlva a sejtjeid is lemondanak a készültségről. Kérdés, hogy a semmin és a minimális kémiai koszon kívül micsoda Neked ez a dohányzás dolog. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ha tényleg sorsdöntő lenne abbahagyni, akkor tényleg sorsszerű kell legyen a "használata" is. Valahogy biztos belepasszol a történetedbe. Valahogy támaszkodik néhány mélyebb elgondolásodra, hitedre, indítékodra, ki tudja mire.

Ha valódi döntésre, azaz sorsdöntő elhatározásra, végleges elhagyásra szánod magad, akkor át kell látnod a helyzetet. A leggyorsabb, ha megérted, hogy alapállapotod a teljes nyugalom. Minden mást te gyártasz oda, az is a nyugodt alapon jelenik meg, ahogy egy festmény darabjai a vásznon. A vászon végig ugyanaz. Eltakarja a festék, de ő köszöni, marad vászon, mint mindig. Te magad is hasonló, fix alap vagy. Ezért van hosszú távon kudarcra ítélve mindenki, aki harccal kíván végleges, sorsfordító döntéseket hozni. Nem mehetsz magaddal szembe, nincs értelme se, de nincs okod se rá. Valójában harcosabb utakon se magaddal mész szembe, csak elmeszülemény támad elmeszüleményre. Közben Te végig a teljes csendből figyelő értelem vagy, plusz amit elhelyezel rajta. Megfejtettük az emberi lelket :) Ez alapján nincs teendő, maradj, aki vagy. Tényleg több néha a kevesebb. Kár erőltetni a legtöbb elgondolásunkat, amit magunkról alkotunk. Túlbonyolítottuk, szinte mindannyian. Az a csöndes létöröm, ami a nagyszüleink szemében még megmutatta legszebb arcát, szinte ismeretlen a mi generációnk előtt. Belevész a zajba. Innen csak leállni lehet.

Kiderül, hogy amit eddig sorsfordítónak neveztünk, az igazából sors-visszarendezés :) Soha, senki nem volt dohányos. Dohányosnak lenni mindig átmeneti állapot. Jó, belátom, elég sokan belealszanak, és halálukig halogatják a dohányzás végét, de akkor vége annak is. Ne érts félre, semmit nem állítok dohányzás és életkor összefüggéseiről, jól ismerem a pozitív érveket a vén bagósokról, és igazán sok ilyen van. Az élőhalottként élő emberekről beszélek, akik egyetlen nyavalyás kis szokást úgy őrizgetnek, mintha örök kincs lenne, pedig messze nem ez a helyzet. Minden, amit ismerünk, elmúlik egyszer. Ez a rend. Hoppá, mégis hosszú lett :) Remélem azért fűszerezte pár mélyebb felismerés :)

Igaz lehet, amit írsz.

33N. Nálam ugyanez van, sőt én minden doboz megvásárlásakor azt mondom,hogy ez az utolsó, aztán ahogy elfogy már megyek is megvenni a következőt.Mint aki elfelejtette, hogy mit fogadott meg fél nappal előtte. Most két napja nem dohányzom, remélem most már lesz eszem és akaraterőm, mert már nagyon ciki a vőlegényem előtt is, hogy ilyen nevetségesen gyenge vagyok, és semmit nem ér a szavam, mert neki is állandóan ígérgetek.

Azért nem támogatják a dohányzást, és kampányolnak ellene minden helyen, mert nem éri meg nekik. Sokkal drágább az orvosi ellátás egy tüdő/gége/"száj"rákosnál, mint amennyi adó, haszon jön a cigiből. A dohányosnak gyengébb az immunrendszere, több dologot elkap, több helyre kell elküldeni kivizsgáltatni, mi - dohányosok - nem partner vagyunk az államnak, hanem teher, amitől már nem tud hogyan megszabadulni, ha be akarná tiltani, szerintem forradalom törne ki. Azért elég sok láncdohányos van, illetve illegálisan sem lenne nehéz beszerezni, plusz embermilliók veszítenék el az állásaikat, ha a dohánygyárakat véglegesen bezáratnák. Ez sem lenne jó.

Hát ezért kampányolnak.