Milyen érzés füvezni?

Szépen, lassan üt be. Nekem olyan, mintha fel sem tűnne, hogy mikor kezdődik a hatás, amikor már betéptem, néha akkor is olyan, mintha még mindig nem lennék betépve. Egy másik pillanatban viszont tisztában vagyok vele, hogy ez már az, és akkor röhögök. :D

Szó szerint érzem, ahogy a pupilláim kifelé tágulnak és ezzel egyidőben szaporodnak a gondolataim. Összemosódnak a hangok és megfordul azoknak az erőssége: a zenét csak összemosódva hallom, az emberek beszélgetését is, de egy öngyújtó csattanását tisztán.

Szédüléshez hasonló bizsergő érzés fog el, mintha repülnék, nem érzem a lábamat a földön és olyan, de olyan boldog vagyok.

Nem olyan, mint a részegség, tudom, hogy hol vagyok és nem vagyok rosszul, ponthogy jól és egy másik dimenzióban érzem magam, ami amúgy párhuzamos a valósággal, csak sokkal királyabb.

A hatás vége felé a gondolataimat és a kimondott szavaimat nem tudom megkülönböztetni, azonosítani, nem tudom, mit mondtam ki és mit gondoltam csak.

Aztán ahogy múlik, enni akarok és inni, valamint cigizni.

Amikor elmúlt, ismét visszatérek a valóságba, mintha semmi sem történt volna, igazából elég nehéz visszahozni egyből utána, hogy milyen volt. Nagyon fura, egyszerre tudok mindent, és egyszerre tök komplex minden.