Miért olyan nehéz megszabadulni a cigitől? Hiszen csak egy darabka száríttot szar.

Például amikor megyünk a haverokkal éjszaka bulozni, inni, akkpr miért gyújtanék még szívesen rá? (Már nem cigizek egy ideje)

Egyik nap rágyújtottam, megfogadtam, hogy nem szokom vissza, csak kiváncsi voltam. Szörnyű volt, kb mint az első cigim, alig tudtam letüdőzni.

És az a durva, hogy amikor visszagondolok a cigis időkre, akkor szép emlékek jutnak eszembe, pedig ha jobban belegondolok, amikor szívtam, utáltam! Utáltam a köhögést, a krákogást, azt az undorító szájízt.. És mégis ha egy este elmegyek a városba a haverokkal iszogatni, akkor hiányzik, pedig tudom, hogy tulajdonképpen az csak egy papírrúd aminek még csak jó íze sincs, és csak köhögök tőle. Tehát semmi extra a cigizés, mégis nehéz megszabadulni tőle. És itt nem a fizikai elvonásról beszélek, mert kellemetlen, meg minden, de ki lehet bírni.

szóval elszívtam azt a cigit, és azóta megint elszívtam egyet, mert megkínáltak, és az is szar volt. Most azt érzem, hogy ez a csapda próbál bekebelezni, és nem akarok megint a cigitől függni, és amiatt a cigi miatt nagyon furdal a lelkiismeret... nem akarok megint köhögni, és kattogni a cigi után. És nem is élvezetes, de amikor ott szívják mellettem mindig megkívánom, de többet nem akarom elfogadni. Én soha többet nem akarok dohányozni. Szeretném elfelejteni az egészet...de félek, hogy ez a csapda megint beszippant. És nem értem miér tolyan nagy a ragaszkodáshozzá, ha fizikailag nem kívánom, sőt szar ízűnek tartom, és úgyutálom ahogy van.

Szerintetek ez miért van?

MINDENKI véleményét szívesen elolvasom.