Miért dohányzik szinte az összes hajléktalan meg mélyszegénységben élő ember? Sírnak, hogy nincs pénz még ételre sem, de a cigire van.

Mert úgy érzik, hogy legalább ez az apró élvezetük legyen az életükben, ez nekik jár.

Aki viszont sír hogy a gyerekének nincs mit enni, de ő elissza meg cigire költi a pénzt, azt nem tudom megérteni.

Amúgy a hajléktalanok nem veszik, hanem kukából szedik meg járókelőktől kunyerálják a cigit.

Addig jó, amíg nem érted...

Én éltem mélyszegénységben, és bizony sokszor jót tett egy szál cigi, elverte az éhem. Különben általában nem magamnak vettem, hanem úgy kaptam. A hajléktalanok is inkább tarhálják a cigit, nem megveszik a kenyér helyett.

Ma jobb helyzetben vagyok hálisten, de ha kéregetőt látok, aki azt mondja, dohányzik, egy-egy szál cigivel megkínálom. Mert tudom, milyen jól tud esni..

Gondolj bele, kb. semmi reményük egy normális életre már, ahhoz egy nagyobbfajta csoda kellene. Szerintem te is inkább fordulnál a pillanatnyi segítséghez, ami legalább feledteti ezt a helyzetet. Ilyenkor nem a hosszútávú jövőre gondolnak, mert az siralmas, csak az adott pillanatra. Nekünk ebbe nehéz beleképzelnünk magunkat, hiszen mi mint egy 'társadalmi problémát' szemléljük őket, de legalábbis mint egy megoldandó helyzetet. Viszont az adott pillanatban élni mindig más.

Nem tudom sikerült-e eléggé kifejeznem, amit mondani akarok...

a csövesnek adok néha, mert tudom, h ez az egyetlen öröme az életben, és csodálom is, amiért még mindig nem ment Dunának, én bizony ha ilyen helyzetbe kerülnék, kiállnék a szegedi gyors elé azzal a lendülettel.

aki a gyereke szájától vonja meg az ételt a cigi miatt, az meg menjen a búsba.

ott már nem arról van szó, h élete egyetlen kis öröme, hanem hatalmas önzőség és felelőtlenség.

Amúgy valahol elkezdődött az egész.Abból indulok ki,hogy ha egy hajléktalan arról panaszkodik,hogy kidobta az asszony,a gyerekei elfordultak tőle és milyen szemét a világ,akkor senki sem látja az érem másik oldalát.Lehet,hogy az az ember azért került az utcára,mert verte a feleségét és a gyerekeit,emiatt mindenki elfordult tőle.Nem azt mondom,hogy mindenki ilyen,de azért nem kell mindenkit elfogultan sajnálni.Alapból a tisztességes emberekből van kevesebb,ez a hajléktalanok és a csórók között is így van.

Amúgy én akárhányszor megpróbáltam segíteni egy ilyen hajléktalan embernek azzal,hogy adtam neki egy szál cigit,vagy pénzt,vagy csak simán nem küldtem el a búsba,hanem hallgattam a beszédét,mindig bajba kerültem.Egyszer meg is akartak verni az utcán.Úgyhogy én soha többé nem állok szóba ilyen emberekkel,akár a saját hibájából került az utcára,akár máséból.

Kicsit off volt.

A válasz:már leírták egy páran:ez az egyetlen öröm az életükben,ezért szívják.