Ez szerintetek függőség? Mert szerintem nem.

Már óvodás korom óta pipázni akartam, pipát hajtogattam mindenből, szívószálból, drótból itthon-talán motivált, hogy a Popei volt a kedvenc rajzfilmem. :-) Kitartottam, aztán a 18. születésnapomra meg is kaptam a meggyfa-pipámat és azóta szoktam pipázgatni. Nem tartom magam függőnek, Volt, hogy zsinórban három-négy napig pipáztam, aztán volt olyan is utána, hogy több, mint egy hónapig nem tömtem meg a pipámat. Máskor meg sokkaltam a dohány árát, úgy voltam vele, most nem költök rá, két-három hétig nem is volt dohányom. Amúgy átlagban hetente-kéthetente egyszer pipázok, vaníliás pipadohányt, télen a szobámban, sötétben, csukott ajtónál, gomolyog a kékes dohányfüst és pirosan izzik a pipafej. Ilyenkor tavasszal, nyáron és koraősszel kiülök az erkélyre, megtömöm koraeste a pipám, nézem a naplementét és mire eltűnik a horizonton én is elszívtam már az egész tömést. Nem gyorsan, hogy keserű legyen, nem lassan, hogy kialudjon. A gondolataim pedig elmásznak mindenfelé, sosem filozofálok annyit, mint pipázás közben-olyankor nem is lehet hozzámszólni. Nagyon ritkán öntök hozzá egy konyakot vagy egy scotch whisky-t, és szabályosan tartva a poharat elkortyolgatom azt.

Tanulok, közeleg az érettségi, aztán egyetem, satöbbi és ez igazán kellemes kis kikapcsolódás nekem, de ha három hétig nem jutok hozzá nem kaparom a falat. Inkább afféle ritka jutalomként tekintek rá.

Kontrasztként a barátnőm a nyáron rászokott a cigire, pár "jó barátnőjének" hála és se nekem, sem magának nem tud leszokni, pedig kábé havonta megpróbálja, de semmi eredménye, reggel felkel és rágyújt, rohan és elszív egyet közben, a múltkor betegen is szívta már.

Nemrég jött egy nagyokos az iskolánkba és azzal fárasztott minket, hogy a pipázás is ugyanolyan függőség, ugyanolyan dohányzás, mint a napi x doboz cigi. De szerintem szertartáson pipázni fél-háromnegyed órát havonta párszor, abszolút nem betegség!

19/F