Mitől van az, hogy valaki csak társasági dohányos és otthon egyáltalán nem gyújt rá?

Nem tudom, hogy van.

Én otthon is, és társaságban is dohányzom, sajnos, de nincs akaraterőm lerakni.

Kocadohányosok ők szerintem, csak a látszat kedvéért szívják.

De bár ne tennék, én is bánom, hogy elkezdtem!

A dohányzásnak van egy erős pszichikai függése is, egyik ilyen a kényszercselekvés vagy pótcselekvés. Ez egy tipikusan ilyen helyzet. Amíg nem kerülsz bele abba a környezetbe, addig nem akarsz rágyújtani.

(nem a kérdéshez tartozik, de egy kéretlen tanács: innen még vissza lehet fordulni. Sokba fog kerülni.)

Olyan kocadohányos vagyok, akiről írsz. Csak akkor gyújtok rá, ha hétvégén beülünk egy kocsmába, vagy ha koncertre megyek a többiekkel. Bár, mióta ez a dohányzási törvény életbe lépett, eléggé lecsökkent az adagom (mondjuk eddig se szívtam el olyan hű de sokat, csak jól esett egy este alatt az az 5-6 szál).

Amikor egyedül vagyok egyáltalán nem kívánom - sőt, előfordul, hogy undorodom a cigitől. És nem kamuzom. :))

20l

4. vagyok.

15 évesen szívtam először, de "rendszeresen" csak a 17. szülinapomhoz közeledvén kezdtem el cigizni.Szóval olyan 3 év vagyok így.

Volt, hogy egy buliban egy egész doboz elment, de az is előfordult, hogy 1-2 hónapig nem is gyújtottam rá egyáltalán.

20l

Nem kamu, tényleg van ilyen ember, én is ilyen voltam. Elmondom, hogy.

Úgy egyetem elején kezdtem igazán kocadohányozni, bulik előtt mindig vettünk a barátnőmmel egy dobozzal (aztán persze elment az egész doboz egy buli alatt). Aztán kezdtünk kávézókba járogatni (akkor még ugye lehetett ott cigizni), és valahogy rituálévá alakult, hogy a kávé mellé rágyújtunk.

Ha egyedül voltam, nem kívántam különösebben, de ez is hullámzó volt, mert előfordult, hogy ideges voltam, ilyesmi, és akkor rágyújtottam.

Éreztem, hogy ez így nem lesz jó, így végül odáig jutottam, hogy már csak azzal az egy-két dohányos barátommal cigiztem. Közben vége lett az egyetemnek is, eltűntek mellőlem a dohányos társak, akikkel szintén rituálészerű volt az, hogy szünetekben, zéhá/vizsga előtt/után rágyújtunk.

Szóval feltettem magamnak a kérdést, hogy én akkor most dohányzom-e vagy sem. Mert ennek a kocadohányzásnak semmi értelme. Vagy cigizik az ember "rendesen", vagy pedig akkor ne cigizzen, de ennek semmi értelme, hogy bizonyos emberek társaságában rágyújtok. És akkor már miért ne válasszam a jobbik lehetőséget, azaz: hogy nem dohányzom.

Hozzásegített még az is, hogy elkezdtem dolgozni, új közegbe kerültem, és bár ez egy igencsak bagós társaság, úgy döntöttem, nem gyújtok rá velük, mivel észrevettem, hogy nálam a dohányzás emberekhez kötődik.

Úgyhogy azóta nem dohányzom alkalmanként sem, és a kevés számú cigis barátom társaságában sem kívánom.