Nektek mi a véleményetek arról, ha egy nő dohányzik? És ha egy terhes, kisgyerekes nő dohányzik?

Ha nm fújja rám a füstöt, és nem dobálja el a csikket, akkor teszek rá.

Viszont ha egy terhes kismamát, vagy kisgyerekes anyukát látok cigivel, akkor legszívesebben odamennék, és két oltári nagy pofon kíséretében kiütném a kezéből.

Ennél nem sok undorítóbb látványt tudok elképzelni.

Azért ez nem ilyen egyszerű. Én elég kemény dohányos vagyok. 12 évesen szoktam rá, igen tudom, hogy hülye voltam. Most elmondhatom, hogy az életem több mint kétharmadát végigfüstöltem. Tinédzser korom óta megvolt a másfél-két doboz naponta, persze, hogy erősből. Becsületemre legyen mondva, egyik napról a másikra próbáltam meg letenni, mikor először terhes lettem. De iszonyúan nem ment, a falat kapartam. Az orvos pedig rám szólt, hogy ezzel sokkal többet ártok a babának, mintha inkább fokozatosan lecsökkenteném. Korrekt volt, írt nekem egy tervet is, hogy mihez tartsam magam. Be is tartottam és minimalizáltam, napi két szál a leggyengébből, ez lett a vége, nagyon rövid idő alatt. Attól is megrpbóáltam megszabadulni, de az orvos azt mondta, hogy ez kell, mint "lelki köldökzsinór", inkább szívjak el ennyit, mert több mint tíz év cigi után (12 év-végigdohányzott fél élet) ideges lennék, az pedig elég sokat árt a gyereknek. Többet, mint két gyönge szál naponta.

Utcán persze sosem dohányoztam terhesen. Továbbá így is voltak nehéz pillanatok, egyszer-kétszer épp akkor mozdult meg a pici, mikor beleszívtam a cigibe... Olyankor hányni tudtam volna magamtól és azonnal elnyomtam.

Nem ítélem el a dohányzó kismamát, csak akkor, ha nem is akar tenni érte. Szoptatás után persze visszaszoktam, mind a kétszer és azóta is füstölök, mint előtte.

Mikor a lányom és a fiam picik voltak nem füstöltem előttük. A kettő nem zárja ki egymást.

Ki lehet menni a konyhába, vagy az udvarra, nem a gyerekszobában kell cigizni. Kocsiban sem cigiztem soha, ha bent ültek. Ha az utcán mentek, a szél felőli oldalamon vittem őket. Nekem pedig a másik kezemben volt a cigi.

Egyetlen egyszer (kezdő szülőként) nagy nehezen le tudtam fektetni a lányom és hulla fáradtan ledőltem a gyerekszobában és elszívtam az ágya mellett egy cigit. Aztán rádöbbentem, hogy mit tettem és órákig szarul éreztem magam...

A kisfiam előtt nem dohányzok a mai napig, a lányom előtt sajnos igen. 16 évesen ugyanolyan hülye, mint én vagyok, nem zavarja, hogy az anyja köhög. Persze tiltottam, meg mondtam neki, hogy káros, ne tegye-de napi másfél-két doboz kék multi után nem túl hiteles ez a számból.

Szóval belenyugodtam, hogy a lányom dohányzik, előtte már szabad cigiznem... (És igen, ő volt az a kislány, aki hat-hét-nyolc évesen titokban eltörte, a cigimet, hogy "Anya, szokj le!" Azért vicces nem?)

Annyit remélek, hogy a fiamnak több esze lesz, mint az anyjának és a nővérének.

40/N