Mit tapasztaltatok miután letettétek a cigit, és mennyire volt nehéz?

Számomra nagyon nehéz volt. Kamaszkorom óta bagóztam, 40 felett tudtam letenni (bár még mindig nem tudom elképzelni, hogy az életben soha többé nem gyújtok rá). Többször nekifutottam a leszokásnak, jelenleg 1 év 4 hónapnál tartok.

Mivel úgymond a cigivel "nőttem fel", meg kell tanulnom az érzéseimet cigi nélkül kontrollálni. Tehát nem csupán annyi a sztori, hogy többé nem gyújtok rá.

Még mindig minden egyes nap gondolok a cigire, hiszen a cigi egyfajta társ volt. Jobb esetben csak nosztalgikus gondolataim vannak: adott helyzetekben jó lenne rágyújtani.

Fizikailag sem volt könnyű: alvási problémák, emésztési gondok, az első hetekben ingerültség, minden idegesített, még az is, hogy a kolléga levegőt vesz. Csak a cigi körül forgott minden gondolatom. Nekem nagyon híznom kéne, de ebben a leszokás sem segített, ez komoly csalódás volt, meg is fogalmazódott bennem: Hogy akkor mi értelme?

Viszont lényegesen jobban kijövök anyagilag (napi egy dobozzal szívtam, gyári, dobozos cigit), és észreveszem a pozitív hatásait is (nincs bűz, jobb az állóképességem stb.). Úgy kezdtem ezt a leszokásomat, hogy nem ígértem meg senkinek, nem tartozom senkinek elszámolással, tesztelem, hogy meddig bírom. Tudom, ebben benne van a kudarc megmagyarázása is, de nem baj, nekem ez vált benne.

Számomra az nem vált be, hogy jaj, de könnyű, simán leteszem. Nem csapom be magam, az első pár hét különösen nehéz, de igyekszem uralkodni magamon, erősebb lenni. Nekem ez vált és válik be.

És az, hogy nem akarnám veszni hagyni ezt a "tiszta" időt, nem szeretném ismét átélni az első pár hetet - ha egyáltalán rá tudnám venni magam.

Én is szorongó típus vagyok, én értelek.