Ki miért/mi okból döntött úgy hogy leszokik a dohányzásról? Hogyan sikerült?

Egyik este elfogyott a cigarettám, és már semmi sem volt nyitva.

Az akkori férjem adott helyette elektromos cigit, attól a perctől kizárólag azt szívogattam 8 hónapig. Majd egyik nap azt is abbahagytam. Azóta egy slukkot sem szívtam semmilyen cigibe, nem is hiányzik. Idén volt kereken 10 éve.

Én nagy dohányos voltam, olyan értelemben, hogy naponta akár 1-1,5 dobozt is elszívtam. Tavaly nyáron végig szívtam az ilyen sz@r iQos, vape dolgokat is. Nem bírtam leállni, nem bírtam kibírni 2 órát konkrétan cigi nélkül. Főleg, hogy az akkori emberi kapcsolataim erősítettek ebbe a szokásomba. Felkeltem, első dolgom 1-4 cigaretta elszívása volt. Iskolába érés, cigi séta közben, cigi a suli előtt, cigi szünetekben, cigi suli után. Vagy xy megkérdezte; "Nem jössz le egy cigire?" Egyik szép januári napon felkeltem, és nem esett jól. Hányingerem volt tőle. Elnyomtam. Volt a dobozban még kb 7 db. Kimentem annyi alkalommal, ahány szálam még volt, minden egyes alkalommal elkapott hányinger, rossz szájíz, undor, fura érzés. Miután az utolsót se bírtam elszívni, ott hagytam a 7 db cigi csikket, amiből 1-2 slukk hiányzott, és valahogy többet nem kívánkoztam kimenni. Persze valahogy evidens volt nálam, hogy eljön ez a pillanat, hiszen már szeptembertől eldöntöttem hogy semmi iQos,vape, vagy energiaital, és nagyon jól tartottam. Egyszerűen lett egy mentális gátam, ami folyton undort vált ki, ha meglátom őket. Őszintén boldogabb vagyok, mióta nem dohányzom. A depresszió miatt kezdtem, és magam miatt jöttem ki. Január óta eltelt ugye 8 hónap, és újra el tudok menni túrázni, vagy halál nélkül felmenni a lépcsőn:D

És exkolisként örülök minden 2200 forintnak, amit megspórolok.

Tudom, hogy sose veszek a 2200 forintokból lamborghinit, vagy házat. De úgy érzem megvettem egy jobb fizikumot, aminél fontosabb nincs az életben, hiszen nem tudnék semmit se csinálni nélkül.

Igen, 1-1.5 dobozzal naponta, erős cigit.

1-es voltam.

Én 24 éven keresztül dohányoztam, sodort dohány, kb napi két doboznyi. 2 éve tettem le. Már minden bajom volt, sípolt/hörgött a tüdőm, folyamatosan köhögtem, romlottak a fogaim.

Végül elmentem ilyen mágneses rezonanciás kezelésre, de persze 24 óráig sem bírtam, megőrültem egy cigiért... Aztán visszamentem mert volt lehetőség egy plusz alkalomra ingyen, utána már sikerült. Szerintem nem a kezelés miatt, hanem mert idegesítő volt a gondolat hogy nehogy már feleslegesen dobjak ki 30 rongyot. :D De igazából nem tudom, még az is lehet hogy segített, de nem hinném, mert nagyon brutális elvonási tüneteim voltak. Az első néhány nap volt a legrosszabb, folyamatosan szédültem. Az első két hétben nem tudtam aludni, és brutálisan fájt a fejem, mint még sosem. Aztán szépen lassan elkezdett enyhülni, de a sóvárgás még nagyon sokáig meg volt. Kb fél év után már nagyjából tisztának éreztem magam, de azért társas szituációkban még mindig jól esett volna néha egy cigi. Mostanra viszont már teljesen hidegen hagy. :) Eszembe sem jut, nem kívánom, az sem zavar ha mások cigiznek körülöttem. Mintha sose dohányoztam volna. :) És semmi fizikai tünet sem maradt vissza. Egy évvel a leszokás után voltam egy szűrővizsgálaton, ahol tüdőkapacitást is néztek, kiemelkedően jó eredményem lett, mint egy jó állapotban lévő nemdohányzónak. Mondjuk ezt a sok kardió edzésnek is köszönhetem valószínűleg. Korábban fél évente szedni kellett a fogköveimet amitől állandó gyulladásban volt az ínyem, most két éve nem volt rá szükség. Összességében egészségesebbnek és fittebbnek érzem magam mint valaha. :)

Engem igazából az egészségem motivált. Egyrészt néhány éve kezdtem sportos életmódot folytatni, az szerintem sokat segített a leszokásban. Másrészt meg mindig az lebeg előttem hogy boldog és egészséges nyugdíjas akarok majd lenni, aki még 70 évesen is körbebringázza a Balatont. :)

Hát így szoktam le. Életem egyik legnehezebb és egyben 'legjövedelmezőbb' feladata volt. Tudom hogy egészséges aktív éveket nyertem így vissza, és ez megfizethetetlen. Nagyon boldog vagyok hogy már nem dohányzom. :)

Én iszonyat sokszor próbáltam már de nem jött össze viszont most megint eldöntöttem a nagy leszokást az utolsó cigit (sokat mondtam már ezt) viszont úgy érzem most komolyan is gondolom mert már elkezdtem érezni a negatív hatásait és rájöttem hogy semmit nem ad nekem a cigi azon kívül hogy az idők alatt a személyiségemhez fonódott ezért is nehéz nekem a leszokás nemtudom elképzelni magam sőt csak egy napot se cigi nélkül olyan üres unalmas sivár minden. De persze ez azért van mert függő vagyok és amugy mélyen tudom hohy egy rakás sz@r a cigi és csak bebeszélem magamnak hogy kell bizonyos okokból.

10 éve napi 2 doboz erős cigi utóbbi időbe tekerem (k*rva sok idő elmegy vele)

Bő 20 évet szívtam végig napi 1 dobozzal, amibe voltak kisebb (1 hónap) és nagyobb (9 hónap) megszakítások is, szóval azért nagyjából már képben voltam azzal is, mivel jár a leszokás...

Egy alkalommal sétáltattam a kutyám hegynek fel és 37 éves férfiként alig bírtam vele a tempót, ez kicsit megtört. Ezután pár napot még hagytam magamnak, amíg elfogyott az összes cigim, közben meg spannoltam magam, meg rákészültem a leszokásra. Ez abból állt, hogy folyamatosan rágtam magam, hogy mi mindent vesztek a dohányzással és mi mindent nyerek a leszokással, és ezeket a mai napig előveszem, ha rákívánok. Maga a leszokás nálam mindig ugyanúgy ment. 1 hét szabi, senkinek nem vagyok elérhető, és kiizzadom. De nekem sose a megindulás volt a nehezebb, hanem hogy mi lesz a jövőben. Jelenleg két éve nem dohányzom, azóta kvázi kaptam egy új, egészségesebb életet, amire megpróbálok minél jobban vigyázni.

De Isten tudja mi lesz később, a dohányzásnál aljasabb függőség aligha van. Egy kedves kollégám 28 évig szívta, aztán 8 év nemdohányzás után szokott vissza 3 éve, és bár most is lerakná, de már nem érez hozzá akaraterőt. Szóval baromi nehéz ügy, de próbálkozni kell, mert sírba tesz...