Le lehet szokni a dohányzásról?
33 éves vagyok, 15 éves korom óta dohányzok, napi másfél doboz cigi.
Annyiszor elterveztem már hogy majd holnap, majd holnap leszokok, de soha nem történt meg. Úgy érzem annyira beleivódott az életembe és a mindennapjaimba, hogy el sem tudom magamat képzelni úgy, hogy nem dohányzok.
Ismerek én is olyat, aki állítólag erős dohányos volt és leszokott, de olyan könnyelműen beszélnek róla, hogy teljesen hihetetlen számomra.
Nem tudom, hogy én vagyok egy gyenge f.s, vagy ők a nagyon erősek, de én például betegen is cigiztem mindig. Ebből is tudom, hogy nem maga a nikotin hiányzik úgy igazán, tehát nem a testi függőség a probléma, hanem a pszichés kötődés.
Van aki azt mondja hogy nem vészes és le lehet tenni (nekik általában nem hiszek, mert valószínű nem voltak erős dohányosok), van aki azt mondja hogy nehéz tényleg, de nem lehetetlen. Persze biztos nem lehetetlen, csak nem mindegy hogy hogyan éli meg az ember.
Ti hogy látjátok? Van itt olyan aki tényleg erős dohányos volt és le tudott szokni róla?
Nézd, nyilván van, aki leszokik, erős dohányosok is. De különbözőek vagyunk, különböző élethelyzetekben. Lehet, hogy más le tudott szokni, mert támogatta a környezete, segítséget kért és kapott. Valaki meg nem, mert nem talált más eszközt, amivel az őt érő stresszel megküzdhetett volna.
Mit próbáltál meg eddig? Támogat-e a környzeted?
Ha úgy gondolod, hogy neked a pszichés kötődés a fő nehézség, akkor szerintem a legjobb út, ha valami másra próbálod cserélni a dohányzást. A kormányzati kommunikációval ellentétben a dohányzást helyettesítő eszközök, tehát az elektromos cigaretta kevésbé káros. Ráadásul olcsóbb is. De ha sikerül áttérned, akkor azt könnyebb lesz fokozatosan leépíteni, hiszen különböző tölteteket kapni hozzá, lassan áttérhetsz olyanra, amiben se nikotin, se más káros anyag nincs.
Nem vagyok se orvos, se pszichológus, se dohányos, szóval egy egyszerű mérnök gondolatait olvashattad, aki nagyon örül minden dohányosnak, aki sikeresen leszokik.
Én 20 évig szívtam napi 2 doboz is lett már akkorára.
De letettem és azóta se gyujtottam rá, és egyáltalán nem hiányzott sohasem.
Olyan volt sokszor hogy lenyultam és kotorásztam a kezemmel, és aztán ráeszméltem hogy mivan és röhögtem.
Igaz én sokáig biztattam magam hogy lekell szokni, mert már majd fulladtam tőle.
Csak is akarat kell hozzá semmi más.
Jó ilyeneket olvasni 6-os :)
Tényleg minden tiszteletem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!