Dohányosként jó dolognak tartod a cigizést?

Elég korán kezdtem, 13-14 évesen. Akkor még könnyen hozzá lehetett jutni, ez több, mint 20 éve volt. Apám erős dohányos, ő inkább negatív példa. Az tényleg nagyon rossz, ha az ember minden fölé kénytelen helyezni a cigit az elvonási tünetek miatt, és rövid ideig se bírja nélküle. Szóval elhatároztam, hogy nem szokom rá. Tudatosan korlátoztam a dohányzást kezdettől fogva. Mindig megszabtam előre, mennyit fogok szívni, és be is tartottam. Ez eleinte csak évente néhány doboz volt. 18 éves korom után kezdtem napi rendszerességgel dohányozni, de meg tudtam maradni a maximum napi 3-4 szálnál. Már hosszú évek óta. Szóval lehet, hogy nem mindenkire hat egyformán, de nekem is volt olyan időszakom, amikor sokat gondoltam a cigire, vágytam volna többre, de akaraterővel meg tudtam állni, hogy ennél jobban ne szokjak rá. Többször előfordult, hogy 1-1 hétig szüneteltettem bizonyos okokból (betegség, műtét, foghúzás stb). Simán kibírtam. A rituálé viszont borzasztóan hiányozna. Nem lenne teljes az életem, ha nem gyújthatnék rá többet. Mint pihenés, kikapcsolódás, valaminek a megünneplése, feszültségoldás stb. nekem nagyon sokat jelent. Azt hiszem, elsősorban érzelmileg ragaszkodom hozzá.

Kezdetben mentolost szívtam, aztán djarumot, miután betiltották a cigi változatát, áttértem a szivarkára. Kipróbáltam az iqost is, de nem igazán jött be. Még talán kísérletezek vele egy kicsit.

Szóval jó dolognak tartom a dohányzást, ha valaki tud mértéket tartani benne. Nagyon fontosnak tartom, hogy másokat ne zavarjunk a füsttel. Számomra is nagyon kellemetlen, ha más füstjét kell belélegeznem, főleg ha én épp nem gyújtottam rá.

Azért azt a hisztit és gyűlölet propagandát nem kéne ennyire nyomatni a dohányzás ellen. Bezzeg az alkohol menő, pedig a részegek és alkoholisták is micsoda károkat tudnak okozni más embereknek, sokkal súlyosabbat, mint a dohányfüst. Nyilván az alkohol esetén is a mértékletesség lenne a követendő.