A Kádár-rendszerben volt jobb dohányozni vagy ma?

Olcsóbb volt sokkal, bárhol lehetett szívni, különösen kocsmában étteremben. Manapság meg horribilis az ára a fizetéshez képest

Nagyon lecsökkentettem a mennyiséget, nem is tüdőzöm már le de még sem tudom abbahagyni

Rajta vagyok

Határtalan nagyképűséggel azt képzelem magamról, hogy roppant empatikus vagyok, elfogadom sőt megérteni is igyekszem másoknak nem csak a magatartását, de a bogarait is. Bár nem élek vele, de megértem a kávézás, energiaital, sőt talán még a narkófogyasztást is, viszont nem vagyok antialkoholista... Állítólag mindegyikben van valami jó.

Hatvankétéve, ötévesen kínált meg unokabágyám először a legolcsóbb (3Ft/25szál) Munkás cigarettával. Azóta is szívom, bár semmi jót nem tudok a dohányzásról elmondani. Nekünk a középiskola 3. osztályában már legálisan lehetett dohányozni, még szülői engedélyt sem kértek. Szünetekben a háromszáz diák a dohányzásra kijelölt 5x6 méteres területen zsúfolódott össze, az első-másodévesek takarásban a közepén, a harmad-negyedévesek pedig a szélén szívták bőszen a cigarettát.

Nem dohányozni legalább akkora égés volt, mint ma azt mondani, hogy nincs mobilom...

Így szívom több, mint félévszázada, nem minden eredmény nélkül; nevezetesen ha fel kell mennem gyalog egy emeletet, akkor két percig üldögélek, hogy ismét kapjak levegőt, mert a tüdőm fele odavan.

Természetesen nem hagytam abba a dohányzást, mert vannak emberek, akik még a saját kárukon sem tanulnak...

Egyébként a Kádár-rendszer alatt nagyjából negyedórai munkabér volt egy doboz átlagos cigaretta, ma viszont közel egy egész órát kell érte dolgozni. Kétségtelen, hogy nem annyira büdösek a mai cigaretták mint a régiek, de a központi direktíva szerint vissza kell szorítani a dohányzást; a tiszta levegőhöz való jogot előtérbe kell állítani a dohányzáshoz való joggal szemben.

Bár az én véleményem a kutyát sem érdekli, de a legjobb lenne a rászokás megelőzése. Utána már megette a fene...