A Kádár rendszerben is voltak már magán orvosi rendelők?Akkor is volt már várólista,ha vizsgálatra kellett menni?Akkor is hónapokat vagy éveket kellett várni egy műtétre?

A diktaturara jellemzo volt az ugynevezett kapun beluli munkanelkuliseg. Vagyis latszolag mindenki dolgozott, mindenki bejart valamilyen munkahelyre. Valojaban ez csak latszat elfoglaltsag volt, nem volt annyi munka, 3-4 ember vegezte egy ember munkajat.

Es ez a fajta eltulzott tulmeretezett kapacitas az egeszsegugyre is jellemzo volt. Ezert aztan nem voltak varolistak, de az egesz rendszer alacsony hatasfoku, fenntarthatatlanul pazarlo egeszsegugyet eredmenyezett. Ember volt boven, korhazi agy is rengeteg volt, felszerelesre technologiara viszont nem jutott penz.

Es ugy altalaban az egesz orszag kulfoldi hitelekbol elt, a mai napig fizetjuk a 70-es evekben felvett hiteleket.

Én 82-ben születtem, súlyos rendellenességgel (gyomorszáj szűkület) .

A szüleim elvittek Pestre a kórházba, ott semmit nem csináltak velem mondván ez csak csecsemőkori "hóbort".

A lényeg az volt, hogy 1 hónaposan kihánytam az anyatejet, mivel a gyomorszájam annyira össze volt szűkülve, hogy semmi nem ment le a gyomromba.

Születésem után 3.8 kilóról nem híztam semmit, sőt lefogytam 2,3 kilóra.

Anyám elmondása szerint az osztályvezető főorvos bűzlött az alkoholtól, és leszart mindent.

Hiába mondták neki hogy szoptatásnál kiokádok mindent, nem foglalkozott vele, betudta valami csecsemő hóbortnak.

Mikor már csak csont és bőr voltam pár hónaposan (1,4 kilóra lefogytam), a szüleim elvitek egy külföldi specialistához, aki azonnal meg is műtött.

Gyakorlatilag ő mentette meg az életem.

Ha nem visznek el akkor, már nem élnék.

Szóval ennyit a kádár féle egészségügyről.

A Kádár-rendszerben alakult ki a paraszolvencia intézménye, vagyis az orvosok zsebre megkorrumpálása a jobb/gyorsabb/minőségibb ellátást remélve. Ebből is látszik, hogy sajnos itt semmiféle rendszerváltás nem volt, hiszek akkor réges régen nem kellene a most frissen végzett orvosoknak ez ellen küzdeniük. Roppant kellemetlen, mikor dugdossák az ember zsebébe a lóvét, elutasításról hallani sem akarnak, mert "nem úgy van az". Én fogorvosként ezt úgy oldottam meg, minekután nekem is rá kellett jönnöm, hogy aki adni akar, az mindenképpen adni fog, bármit csinálok (volt, hogy egyszer csak ott volt a boríték az asztalon, azt sem tudtam kitől kaptam), hogy minden ilyen pénzt visszaforgatok a rendelőbe, jobb anyagokat, eszközöket veszek bele, ami egy tb-s rendelőben nem egy hátrány, sokszor másként nem tudnánk kigazdálkodni egyik vagy másik műszert. Úgy vagyok vele, hogy így még el tudok számolni a lelkiismeretemmel, de a pillanat, mikor szó szerint a zsebembe csúsztatják ritka kellemetlen. Hiába mondom, hogy nem tartozik semmivel, ÉN EZÉRT MEGKAPOK A FIZETÉSEM (és azért legyünk őszintén, tényleg nincs az éhhalál szélén álló fogorvos), akkor is ragaszkodnak hozzá.

5-ös! Amit leírtál, hogy az éjszaka közepén is kimentek az orvosok, nagyszüleim jutottak eszembe. Ők (csak úgy egyébként, mint én) meggyőződésből, hitvallásból lettek orvosok és igen, ők ezt megtették, kimentek bármilyen bagatell probléma is volt, ahogy ők szoktak fogalmazni "ha keresztbe állt a fing a s*ggükben". Mindeközben az 1 éves gyerekük otthon volt egyedül a kiságyban, hiszen nyilván nem volt senki, aki vigyázni tudott volna rá, de hát Mari néni éjszaka jött rá, hogy 3 napja nem kakált persze fontosabb volt, mint a saját gyerekük. Csak egy kis történet, hogy az átlag ember, amikor elmondja, hogy XY anno milyen jó orvos volt, annak milyen áldozatokat kellett meghoznia sokszor olyan szituációkban, ahol nem hogy nem volt valós életveszély (hiszen akkor eleve a mentőt hívná az ember), de egy kis odafigyeléssel és józan paraszti ésszel nem kellett volna az orvost a gyereke, a vasárnapi ebéd, vagy az esküvője mellől felállítani. Nem gondolnám, hogy attól lesz valaki hivatástudattal rendelkező orvos, mert bármikor képes a saját gyerekét lepasszolni (és az még a jobbik eset, ahogy fentebb is írtam) a másik kölkéért, hanem mert amikor dolgozik, az lelkiismeretes, emberséges és a szakma szabályainak teljes ismeretében képes dolgozni. Nem gondolnám, hogy hajnali 2-kor ha kiversz valakit az ágyból, az bizonyosan képes józan belátással dönteni orvosi kérdésekben.