A lányom utálja, hogy a lakásban dohányzom, ti hogy kezeltétek ezt?

#20 Ezt soha nem értettem, hogy miért kell a másik pénztárcájában turkálni, valamint az életében vájkálni, holott bizonyítottan semmi közöd hozzá. Vegyünk engem, átlagon felüli dohányost alapul, napi 2 doboz cigaretta elmegy, mégis el tudom látni a családom az igényeiknek megfelelően, nyáron megengedhetjük, hogy 2 hetet a balatonon töltsünk, 2 gyerekem van, most fizettem ki mindkettőnek a "B" jogosítványt, ja meg persze félre tudok tenni. Mielőtt azzal vádolnának, hogy felvágok, pusztán azért írtam, hogy a kedves válaszoló megértse, hogy ha megengedheti magának az ember, akkor senkinek semmi köze ahhoz, hogy dohányzik vagy sem.

Tudom tudom, most jön a jól bevált szöveg: "Engem addig nem zavar, amíg nem fújják az arcomba/dobják el a csikket az úton". Tessék elképzelni, hogy nem minden dohányos ugyanolyan, én pl soha nem fújom nem dohányos felé a füstöt, a csikkről meg csak annyit, hogy aki úgy dobja el, hogy van kuka belátható területen belül az egy paraszt.

21:

Nem vájkáltam a zsebében; ívelten teszek rá, mennyi pénze van; tőlem rá is gyújthat a húszezreseivel. Részemről ez csak egy érv volt. Olyan érv, ami annak idején engem is motivált.

Erős dohányos vagyok, de lakásban dohányozni ?

Mindenbe "belemászik" a bűz.

Én nem dohányoznék. A szüleim gyerekkoromban dohányoztak. Minden reggel arra keltem, hogy a füst jött át a panel falán kv szaggal keverve. Utáltam!

Ezután meg azt, mikor rákban haltak meg.