Szerintetek miért füvezik ennyi ember?

Felelötlenség, önmarcangolás, önámítás, kimagyarázkodás - minden okkal füveznek, csak ne a saját hibája legyen az.

Kérdeztem fiatalokat, a válaszokban mindíg másra hárították a felelösséget.

Annyi bajom van, hogy csak elkábulva tudom elviselni.

Beteg vagyok, ideegileg kivagyok, a füvezés gyógyít, mert segít túlélni.

Én meg 7-es vagyok.

Tudom én gondolom azt a saját értékrendem szerint hogy nehéz ez az élet.

A hiba bennem van. Illetve a döntéseimben. Sajnos nincs elég akaraterőm. Helyzetekben nem tudok nemet mondani. Egy gyenge jellemű ember vagyok, és pl ha elkezdek dolgozni, és pénz kerül a kezembe 1 nap alatt elherdárom, eldrogozom. Viszont valamiért nem találtam meg magamban az akaraterőt hogy ez másképp legyen. Így viszont hogy így van, ahogy van - képtelen vagyok önállóan megélni. Azt az életet amit pedig így élősködve élek mások nyakán utálom. De mégsem tudok változtatni. Igazából én intravénás szerhasználó vagyok, de a füvet gyorsabban be tudom szerezni. Én menekülök az élet elől, mert kb akármikor hajléktalan lehetek, és folyton élet-halál határán mozgok. Viszont a haláltól nem félek. Az élet az amitől én félek, mert innen évek munkája lenne helyrehozni az életem. Erre én még nem állok készen. Tovább menekülök. Addig amíg nem tudok másként dönteni - vagy amíg már egyszerűen nem kell döntenem...

Én 18 évesen kezdtem a fűvel. Sajnos akkor is súlyos önértékelési problémáim voltak, és leginkább egy társ (párkapcsolat) hiányzott. Valaki aki megért. Nekem ez nem jött össze hiába próbálkoztam, ezért kezdtem el szívni. Később maga alá gyűrt a függőség. 33 évesen értem el a drogos pályafutásom végállomásáig, a heroinig. Eddigi életem során 6x majdnem elvitt már az öreg kaszás. De valamiért itt maradtam. Talán egyszer megtalálom ami hiányzik. Talán egyszer jön egy csoda, megtalálom az akaraterőm, és képes leszek felelősséget vállalni az életemért. Akárhogy is én vagyok a drogfüggők szégyene. Jelenleg kb úgy viselkedem mint egy őrült, és az életem is totál értelmetlen. Az hogy így látom az életet, és nekem ezt adja csakis az én hibám. De amíg nem tudok változtatni, addig nekem egyszerűen ezt dobta a gép.

A lényeg hogy az életet szerintem mindenki másként látja. Sokan vannak akik problémamentesen tudják használni a füvet. Vannak akiknél vannak bajok. És vagyunk mi kemény függők egy kevesen, akiknek már mindegy. És menekülünk bármivel. Akár a fűvel. A lényeg hogy ne keljen szembenéznünk szörnyű mivoltunkkal. De mi talán csak a használók alig pár %-át tesszük ki. Értünk amúgy egyébként már nem kár..