Miért szégyen az, hogy én udvariasan megkértem a barátaim, ne dohányozzanak a közelemben? 26F

Teljes mértékben tiszteletben tartom, ha valaki felnőtt emberként úgy dönt, dohányozni szeretne. Ez az ő egyéni döntése, én ezt maximálisan tiszteletben tartom. Sohasem szólnék bele senki életébe, ha ő így boldog, hogy dohányzik, akkor nyugodtan csinálja.

Nekem viszont egyetlen kérésem volt a barátaim felé: amikor találkozunk hétvégén, akkor ne a közelemben gyújtsanak rá. Akkor én elköszönök tőle, bemegyek addig egy boltba míg végez, vagy sétálok egyet.

Azért kértem meg a barátaim erre, mert én nem dohányzom és nem is szeretnék és engem nagyon taszít a dolog, rosszul vagyok tőle. Én egészségesen élek és ezt szeretném megőrizni. Tényleg csak ez az egyetlen kérésem, hogy amíg dohányzik, én addig hagy menjek el máshová, amíg ő nyugodtan elszívja.

Viszont szombaton az történt, hogy találkoztam az egyik barátommal és ő hozta az egyik ismerősét. A kedvenc bevásárló központunkban voltunk és jókat beszélgettünk (bár az ismerőse nem volt kedves velem már az elejétől fogva) és szólt a barátom, "Szeretnék kimenni egy cigarettára!", mire mondtam hogy "Rendben, én addig megvárlak téged a könyvesbolt előtt."

Erre elkezdett szapulni és sértegetni engem a barátom ismerőse, hogy ez mennyire aljas és lúzer dolog tőlem, szégyen amit csinálok és hogy ez gáz. Aztán mondta, hogy jó, én addig rohadjak itt bent a könyvesbolt előtt, ő addig kimegy a barátommal beszélgetni, mert bár ő sem dohányzik, ő nem finnyás egy kis cigi füst miatt és ő velem ellentétben férfi. Aztán az úgynevezett "barátom" is beszállt ebbe a dologba és ő is elkezdte mondani, hogy ez gáz és nem így kéne lennie és hogy mondta nekem, "Élhetetlen vagy!". Borzalmasan éreztem magam.

Amikor visszajöttek, közöltem velük hogy köszönöm szépen, de nekem mára ennyi elég volt, én megyek haza. Nagyon rosszul éreztem magam és bántott az egész szituáció, úgyhogy el is búcsúztam tőlük és elindultam haza sétálni. Nagyon fel voltam zaklatva. Azóta nem beszéltem a barátommal Facebook-on és nincs is nagyon kedvem hozzá, úgy őszintén.

Szerintem aki nem tudja elfogadni nálam ezt az egyetlen kérésem dohányzás kapcsán, az nem is igazi barát. Szerintem egy igazi barát megértené ezt. Én tiszteletben tartom ha valaki dohányzik, csupán annyit kérek, ne a közelemben csinálja, mert én nem szeretem. Mi a probléma ezzel, ez miért szégyen a részemről?