Miért van ez? (bővebben lent)

A dohányzás ugyanolyan függőség, mint pl a kövér embereknél akik nem bírják megállni, hogy ne egyenek meg egy szelet sütit.

Mindenki rá van kattanva valamire.

Van aki takarítási mániában szenved, van aki egyéb drogokra van rászokva.

Nagyon könnyű azt mondani hogy leszokom valamiről, de csak addig, amg nem vagyok függő.

Most azt képzeld el, hogy én pl minden reggel úgy kelek fel, hogy azt mondom magamnak: - Ma nem gyújtok rá!

Egyszerűen hangzik, de aztán kijövök a szobából, és ahogy felébredek rendesen, ez kb olyan mintha skrizofrén lennék, szóval ahogy felébredek, egyből megváltozik a véleményem, és úgy érzem azonnal rohannom kell elszívni egy szál cigit, mert különben meghalok :)

De ha mégis megállom és nem teszem, akkor ez az érzés egyre erősebbé válik. Egyre idegesebb leszek, egyre zagyvább, a gyomrom megfájdul az idegességtől, és semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy: Rá kell gyújtanom! Rá kell gyújtanom! Ha nincs itthon cigi és nincs pénzem kajára, az se baj, akkor is rá kell gyújtanom, le kell mennem venni 1 doboz cigit, mert az fontosabb :)

Hát egyáltalán nem jó ez az érzés, viszont ha rágyújtok, akkor mindez az idegesség és a mehetnékem, és a dührohamom megszűnik és egy kellemes nyugalom érzés költözik a testembe, és akkor már tudok a nap folyamán koncentrálni a munkámra, vagy bármire, amire kell. Visssza áll a megszokott kerékvágás, és ez nyugalommal tölt el.

Ez kb olyan érzés, mondjuk csináld meg, hogy nem iszol egy nap vizet és semmilyen üdítőt. Nagyon kívánod, de nem ihatsz. Hát elé rossz érzés.

Még talán ki is bírod 1 napig, de másnap reggel aztán már tuti nem.

És az a szörnyű, hogy a cigi is hasonlóképpen működik, és ezért baromi nehéz leszokni róla.

Ez egy olyan drog, hogy 3 nap mulva sem múlik a hiányérzet, és legalább 2 hét kell ahhoz hogy, elmondhasd magadról hogy meg tudod állni h nem gyújtassz rá, de még 1 hónap mulva is fog hiányozni, csak akkor már kevésbe. Akkor már kibírja az ember.

Szóval ha valaki le akar szokni, akkor az vagy ilyedségből teszi, ha észlel magán pl valami betegséget, attól megyiled, aztán gyorsan leteszi a cigit, vagy pedig ha nincs ilyedtség, akkor egy nagyon erős elszántság, makacsság kell ahhoz hogy hosszútávon kibírja hogy nem gyújt rá csak azért sem, és elfogadja azt, hogy soha többet nem gyújthat rá.

Amit szeret az ember, azt nehéz azt elérni tudatosan hogy ne szeresse :)

"A dohányzás ugyanolyan függőség, mint pl a kövér embereknél akik nem bírják megállni, hogy ne egyenek meg egy szelet sütit.

Mindenki rá van kattanva valamire.

Van aki takarítási mániában szenved, van aki egyéb drogokra van rászokva. "

azért hatalmas különbség van fizikai és szellemi függőség között....

ha a nőm azt mondaná, hogy ne gyújtsak rá, repülne.

nem gátol a cigi semmiben, megengedhetem magamnak, hogy megvegyem, és szeretem szívni. akkor miért ne?

az meg, hogy meghalhatok tőle, vagy rákot kaphatok, nem érdekel. a kamion elüthet, a vonatból kieshetek, a strandon megfulladhatok, a naptól bőrrákot kaphatok a cigitől meg tüdőrákot. ennyi

egyébként ha abból indulok ki, hogy apám 41éves, cigizik és semmi baja a papám is cigizett és 86évesen halt meg végelgyengülésben (utolsó napján is cigizett)

ja és nem bántam meg, 14évesen kezdtem, és azért mer nagyapámat néztem mindig cigizés közben, és láttam, hogy mennyire élvezi, egyszerűen látszott rajta, hogy szeret cigizni.

napi 1 doboz piros bond vagy symphonia

18/f előző voltam.

14 évesen kezdtem, 1 doboz szofival. Haverok, társaság, pia: 18 éves koromra odáig jutottam, hogy délután meg kellett vennem a 3. dobozt is. (gyakran el is fogyott). Bevonultam katonának: ott tértem rá a füstszűrőtlen Gitanes-ra, abból már egy doboz is elég volt, ráadásul alig került többe, mint 2 doboz szofi (tehát olcsóbban jöttem ki). Ráadásul olyan erős volt, mint egy gyenébb szivar, így szerencsére nem nagyon kéregettek.

Aztán jöttek a szokások reggeli 20-30 perces "majdnemmegfulladok-rohamok" és azt mondtam: elég.

Egyik reggel nem vettem többé cigit. Az összes ismerősöm segítségére szükségem volt: kb. egy hónapig mindenért ők voltak a bűnbakok. Mindenkibe és mindenbe belekötöttem, ideges voltam, feszült és gyakran voltam q.va vacakul. De tudtam, ha csak egy slukkot is elszívok, minden kezdődik elölről. Aztán a tüneteim lecsökkentek és úgy éreztem, sikerült. Kb fél év múlva (amikor elkezdett a tüdőm tisztulni) azonban újra kezdődtek a fuldokló-rohamok, az idegesség, pánik. De szerencsére ez már csak 1-2 hétig tartott. Közben elkezdtem futni, hosszútávfutó lettem és most 14. éve nem dohányzom. Igaziból mindenki maga dönti el, hogy le akar-e szokni és a recept egyszerű: ha tényleg így van, akkor ne gyújts rá.

Volt olyan haverom suliban aki lejött velem szünetekben és kint a suli előtt dumáltunk olyankor.

Persze volt erre egy külön szoba is a földszinten, de mi inkább kimentünk az utcára, télen is :)

Előszőr megkérdeztem tőle: - Kérsz?

De amikor mondta, hogy: - Nem kösz, nem dohányzom.

Akkor nyilván legközelebb már nem kínálgattam neki.

Nem gyúlytott rá. És? A legjobb haverom volt akkor is.

Sőt még inkább felnéztem rá.

Ennyi. Szóval simán kimehetsz velük dumálni.

Nem kötelező a dohányzás :)

Tényleg jobb ha nem szoksz rá, mert szívás az egész.