Talán csak megnyugtatnom kéne magam vagy más áll a háttérben?

Sziasztok, 18 éves vagyok és tudni kell rólam, hogy beképzelek magamnak dolgokat és sokszor agyalok rajtuk. A napokban táborozni mentünk egy pár barátommal. Nagyon fáradt voltam, de mondtam, hogy én is szívok velük egy kicsit. Telt múlt az idő, de nem éreztem magam felszabadultnak egyáltalán (Letüdőztem, benttartottam), sőt szörnyű érzés kapott el.Mint az alkoholtol, úgy elkezdtem szédülni, nagyon nehéz volt a tüdőmnek(?) az anyag és egy fajta pánikroham jött rám, aztán halálfélelem. Kiültem levegőzni de nem lett jobb, ugyan úgy éreztem a zsibbadást mindenhol, számnál, fejemben, kezemben stb, mintha nehéz lett volna megmozdulni. a többiek nem panaszkodtak, jól érezték magukat. Hozzáteszem, ez életem első alkalma volt, és valószínűleg az utolsó is. Na és innen kezdődik a baj(?). Hazajöttem a táborból és azóta fáj a mellkasom (3 napja). Nem durván, úgy érzem mintha csak megfázva lennék (Ment a légkondi a kocsiban, sok sok órán keresztül, és rám is jött ám a hideg, illetve a hidegben is ültem kint).Emiatt azért parázok mert ugye mondtam, hogy nehéz volt a mellkasomnak/tüdőmnek ez a folyamat. A bal vádlimban úgy érzem néha mintha nem lenne erő és érzem, hogy a lábfejem magamfelé kell emeljem, hogy feszítsem az izmaim, akkor egy csöppnyit múlik. Valószínű, hogy bebeszélek magamnak sok rosszat, hiába stresszelek ? Vagy tényleg a fűtől lett valami bajom? Igen, talán mondhatni, hogy hipochonder vagyok.