Daganatos betegségek. Vajon mi az igazság?

azért alkalmazzák, mert egyelőre nincs jobb. Amit lehet megoperálnak, de a szervezetben szétszóródott daganatos sejtekkel, amikből majd az áttétek fejlődnek, nem tudnak it csinálni. Kevés ember van, aki visszautasítja a kezelést, akkor is, ha tudják, hogy az valószínűleg nem hoz gyógyulást.

Aki "évekig reménykedett" annak a terápia valószínűleg évekkel meghosszabbította az életét. a törekvés az, hogy a jó minőségnem leélt időt hosszabbítsuk,ami persze egyáltalán nem mindig sikerül, főleg úgy nem, hogy csak a fájdalommentes időszak növekedjen, majd a beteg csendesen és gyorsan haljon meg.

Én személyesen voltam érintett egy basalioma nevű bőrrákban. Ami a rossz lelkiállapot miatt alakult ki. Mert akkor az immunrendszer is gyenge ahhoz hogy elpusztítsa a megkergült sejteket. Lemondtam mindenféle orvosi beavatkozásról, mert volt egy olyan érzésem hogy a szervezetem is legyőzheti, vagyis talán meggyógyul magától ha megfelelő lelkiállapotú életet élek. Ezt írták mások is akik a rákból meggyógyultak. Nagy hatással volt rám Anita Moorjani egyik feliratos videója, aki a "Meghaltam, hogy önmagamra találjak" című könyvet is írta. Mivel ő is felépült a rákból, egyszerűen a megfelelő agyi hozzáállással. Elhatároztam hogy olyan kiegyensúlyozott életet élek mint régen az alföldi juhászok. Magától értetődött hogy felmondtam a biorobot munkahelyemen, hisz voltam már tanyán önellátó is, gondoltam városon is megélek majd valahogy stresszes állás nélkül is, ami persze így is lett. Elkezdtem nem félni és nem aggódni a rák erősödése miatt. Mint ha tényleg nem is lett volna rá okom. Aztán arra lettem figyelmes hogy látványosan gyógyul, majd szinte nem is láttam a nyomát. A bőrgyógyász teljesen ledöbbent, majd elkezdett faggatózni hogy áruljam már el ez hogyan történt hogy tünetmentes lettem. Persze elmondtam neki.

Ha újra valami rákom lenne, meg sem ijednék és orvoshoz sem mennék vele. Hanem a várakozás idejét inkább hasznosan tölteném: Gyógyító lelki hozzáállás létrehozásával.

Persze nem árt még kiváló erdei levegő, ami mentes a járműforgalomtól és a test megkapja a szükséges mennyiségű légnemű táplálékát, az oxigént. Meg hát a kiegyensúlyozott életmód ahogy az ősemberek is élhettek. Mást nem tartok fontosnak sem a gyógyuláshoz, sem a megelőzéshez.

51/F (mérnök)

Ja és a nővérem is így épült fel a gyomordaganatból. Spontán tudta mit kell tennie: "Páros lábbal rúgta ki" zsarnok férjét az életéből mint a macskát kakilni. Semmiféle orvosi beavatkozást nem fogadott el. Miután felszabadult lelkileg az urától, olyan lett mint egy tinilány. Teljesen tünetmentes lett.

Úgyhogy mindenkinek joga van a kemoban meg más bizniszben hinni, engem nem győz meg továbbra sem. Én abban hiszek amit átéltem és leírtam.

A basalioma nem rosszindulatú daganat, szóval elég szar példa. Kicsit nehezen játszanád el ugyanezt mondjuk egy melanomával.

Kérdező: Attól, hogy a te környezetedben éppen olyanok vannak, akiknek nem használt, az sajnálatos. De attól még sok ember van, akinek meg használt.

Exbarátom mamájának mellrákja volt, megoperálták, aztán kapta a kemót, ez volt vagy 6 éve, azóta is köszöni szépen, jól van.

Gimiben is volt egy lány, akit egy ideig kemóztak, azóta is él él és virul, pedig annak már vagy 15 éve.

És még ezer meg egy pozitív példa van.

Tudom, sokan keresik a kiutat, ki erre, ki arra, és érdekes módon mindenre van példa. Ez önmagában is elgondolkodtató... Mert hogyan fordulhat elő, hogy az egyik ember belehal a kemóba, a másik meg évekig, évtizedekig élhet? De ugyanakkor így van ez fordítva, a kemó ellenesek között is, akik az alternatív utat választják vagy azt sem. Persze a legbátrabbak a lelki kiváltó okokon keresztül indulnak neki a változtatásnak. Itt azért a legkisebb az esélye a túlélésnek, mert mire rájön, hogy rövid az idő, és hosszabb a változtatásra szükséges idő, mint amit a test elbír, addigra már nagyon-nagy is lehet a baj.

Honnan van ennyi tapasztalatom? Sajnos az egész az édesapámmal kezdődött. Akkoriban végeztem az egyetemen. Áttétes vastagbél rákot diagnosztizáltak nála, ami a máját érintette. Tudtam, hogy rövid az idő. Ahhoz mondjuk lehet, hogy nem elég az Internet (akkor még nem is létezett), hogy megpróbáljunk jól dönteni. A választás, a jó választás pedig életet menthet.

Nekem nem sikerült jól választani, mert az a tudás, amit megszereztem, utólag rájöttem, hogy olyan szinten módosítja a józan paraszti eszet, hogy siralmas. A mai napig sokat köszönhetek neki, hiszen nem jövök zavarba egy latinul írt diagnózis és zárójelentést látva. De másban inkább hátráltat, mert az elmúlt 30 évben nem sikerült bizonyos félelmeket átlépjek.

Visszatérve a mi esetünkre, természetesen azt mondtam, hogy a kemót KELL választanunk, hiszen attól mindenki meggyógyul... Így hittem akkoriban. Sejtheted, mi lett a vége... 3 hónap alatt (a 3. kemó után néhány nappal) árva maradtam.

Onnantól hátat fordítottam ez egészségügynek, azt vallottam, hogy a LÉLEK ereje mindenkit meggyógyít, hiszen minden betegség pszichoszomatikus. De egyetlen "apró" dolgot nem vettem figyelembe. Amikor valaki beteg lesz, fél, kétségbeesik, eszeveszetten keresi a kiutat, akkor képtelen a lelke halk hangját meghallani.

Oké, hagyományos oldal kilőve, lélek kilőve, mi marad? Alternatív megoldások. Kapszulák, gyógynövények, energia kezelések és társaik. Működik? Talán... Mindenkinél? NEM.

10 év "feldolgozási idő" után - ami azért alakult ki, mert rossz tanácsot adtam az apukámnak, pedig bízott bennem - visszatértem az utamra. De már a másik oldalon. Rájöttem, hogy nincsenek olyan készen kapott megoldások, amik ráhúzhatóak mindenkire, viszont vannak fantasztikus kapaszkodók, amikkel el lehet és érdemes is elindulni. De ne várj CSODASZEREKRE, mert a csoda maga az ember, illetve a vele kapcsolatba kerülő segítők (orvosok, természetgyógyászok, gyógyítók, stb,)

Mi lehet akkor a mai tudásom alapján a legjobbnak tartott kiút?

Az egészséget úgy képzeld el, mint egy sok szeletes tortát. A főbb szeletek: hagyományos medicina, alternatív medicina, lélekgyógyászat, energetikai helyrehozatal, életmód változtatás + táplálkozás, ivóvíz fogyasztás, megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás, és talán a legfontosabbat a végén: megtalálni azt, hogy mi az a minta, ami miatt ez létrejött, és azonnal elkezdeni átformálni az élethez való hozzáállásunkat.

Meglepő, de ez az utolsó szinte mindenkinél megtörténik, mert a betegsége ad neki lehetőséget arra, hogy végre önmagával kezdjen el foglalkozni...

Ezek a "torta szeletek" mindenkinél eltérő nagyságúak. Van akinél az egyik, van akinél a másik kap nagyobb hangsúlyt. De az elmúlt 20 év alatt, mióta visszatértem, mindenre láttam példát.

Azt sem mondom, hogy van megoldás, és azt sem, hogy nincs. De ha valaki elkezdi a fentiek alapján összerakni a "tortáját", már előrébb lesz önállóan is, mint az, aki ezeket nem tudja. De ha egyedül nem boldogulsz, kérdezz nyugodtan privátban, mert átbeszélhetjük a családtagod, vagy rokonod esetét személyre szabottan, ingyenesen.