Hogyan vizsgáltassam ki magam, ha nincs pénzem? (Asperger/depresszió/aspi teszt) Tapasztalatok?
Bocsánat, hosszú lesz, de köszönöm mindenkinek, aki végigolvassa és még tanácsokkal is szolgál.
26 éves koromra eljutottam odáig, hogy valami tényleg nem stimmel velem. Mindig is zárkózott voltam (nem félénk, egyszerűen csak nem szerettem közel engedni magamhoz az embereket), utálom, ha hozzám érnek, szeretek ellenni a saját kis világomban a saját kis dolgaimmal, ez megnyugtat, viszont a társas helyzetekkel, a beszélgetéssel, csevegéssel nem tudok mit kezdeni. Dolgoztam több helyen, egyedül a könyvtárban húztam hosszabb ideig, mert a könyvek jelenléte megnyugtat (nemcsak az illatuk, a tény is, hogy ott vannak), de a többi munkahelyemről rendszeresen kimaradoztam, vagy ott hagytam. Mivel a családomban előfordult az öngyilkosság, meg alapból úgy kb. tizennyolc éves korom óta (mikor egyetemre kellett volna mennem, de azt is ott hagytam) még befelé fordulóbb lettem, és úgy három hónapja ott hagytam az utolsó munkahelyem is (egy olyan helyen dolgoztam, ahol mindig kedvesnek, csevegőnek, érdeklődőnek, nyitottnak kellett lenni, és a sok "önmagam elfojtása" egy idő után olyan sok lett, hogy hetekig alig bírtam kimenni az utcára), szóval ezek után úgy döntöttem, elmegyek pszichológushoz. Igen ám, de először a pszichiáterhez (tb alapú) kellett mennem, neki kellett volna átutalnia a pszichológushoz (az szabadságon volt, egyébként nem tudtam, hogy ez alapból így működik), ő viszont, amellett, hogy a bent töltött öt percem alatt egy flegma, lenéző valakit hozott, megállapította (öt teljes perc alatt), hogy, mivel huszonhat évesen nehéz megszólalnom és elmondanom egy idegennek, mi bajom van, "csecsemőállapotban" vagyok, a pszichológus rám sem fog nézni gyógyszeres kezelés nélkül, így beutalt kórházba, hogy majd a gyógyszerezés után menjek vissza. Ennyi volt a tb alapú próbálkozásom.
Tervben van a magánpszichológus, de mivel nem dolgozom (nem tudok; van, amit el tudok végezni - eddig minden munkahelyemen meg voltak velem elégedve a precizitásom, a szorgalmam, a monotonitástűrésem miatt, habár mindig probléma volt, hogy keveset beszélek -, de falun élek, így sok lehetőségem nincsen), így természetesen nem finanszírozható számomra. (Egyelőre. Azért keresek munkát, csak nehéz, mert bár most jobban vagyok, nem akarok visszaesni csak azért, mert megint olyan helyre erőszakolom be magam, ahova nem vagyok való.) Időközben beszéltem egy fiúval, aki szintén küzd "mentális zavarokkal" (önértékelés, depresszió), és aki mellesleg azt is megemlítette, hogy aspergeres. Utánanéztem, videókat néztem, olvastam stb., és bár nem minden "illik" rám, de sok minden igen. (Az aspi tesztet is kitöltöttem, ahol 36/7 lett az eredmény.) Arra gondoltam, ha elmennék diagnosztizáltatni magam, az egy jó lépés lenne, mert még ha ki is derül, hogy nem vagyok aspergeres, legalább azt hagyhatom, és elindulhatok egy másik úton. (Úgy értem, hogy ha alapból mondjuk elmegyek pszichológushoz / pszichiáterhez, aki gyógyszeres kezelést javasol a folytonos szorongásomra, és elkezdem, de mondjuk valójában aspergeres vagyok, az akkor egy rossz út lenne, mert olyasmit kezelnék, ami nem a probléma forrása.)
Viszont megnéztem, és elég drága a vizsgálat ára, konkrétan egy teljes fizetés. (Azon gondolkoztam, hogy még ha dolgoznék, se biztos, hogy ki tudnám fizetni...) Szóval a kérdésem az lenne, hogy ilyen esetben mit tehet az ember? Amikor dolgoztam, mindig levonták a tb-t, mégsem megyek vele semmire, mert a tb-s ellátás nagyívben tesz rám, mint az a pszichiáteres esetből is kiderült. Most nem dolgozom, és a problémáimat nem tudom kezeltetni, mert nincs pénzem, holott tb-m meg van. De igazából csak akkor törődnek veled, ha pluszban is fizetsz.
Talán rosszul látom.
Ui: nem mondom azt, hogy biztosan aspergeres vagyok, csak egy lehetőség lett volna, amit ki akartam zárni, hogy ha nincs, akkor mondjuk intenzíven máshová forduljak... De hogyan? Sosem lesz ennyi pénzem egy vizsgálatra, ami nem is biztos, hogy segít a bajom meghatározásában. Akkor?
A 3-as válaszra: rokont, szülőt kérdeznek, azon áll, vagy bukik a dolog, hogy 5 éves kortól kamaszkorig milyen képet mutatott... Akkor még nem is hallhatott erről, meg a gyerekek nem túl jó "színészek". :)
Bármi is van vele, a válasz megnyugvás, és alapját képezheti egy terápiának - amíg nem tudjuk mi a baj, a gyógymód sem ismerhető.
#12: Én egy autista gyerek szülője vagyok, így tapasztalatból tudom, hogy mennyire nem objektív ez.
Eleve a kérdőív nem objektív. Volt egy olyan pszichológiai kísérlet, melyben mindenkinek elkészítették a horoszkóp alapú jellemzését profi asztrológussal, aztán megkérdezték őket, hogy mennyire igaz rájuk. Nagy többségében "igen ez én vagyok", "vesémbe lát" típusú visszajelzések jöttek, holott senki sem a saját horoszkópját kapta :) Persze ez szól a horoszkópok megfogalmazásáról is, de a szubjektivitásról is. Ha van egy olyan mondat, hogy "A gyerek gyakran tesz X-et", akkor ez sokféleképpen érthető: "gyakrabban, mint az átlag (=gyakrabban mint nagyon ritkán)", "gyakrabban, mint ahogy tolerálható", "több mint az esetek 50%-ban", stb. Próbáltam a pszichológustól egyértelműbb instrukciókat kapni a kitöltéshez, de azt mondta, hogy nem befolyásolhat engem a kitöltésben, válaszoljak úgy, ahogy érzem.
Külön-külön minden tünetet fel tudok fedezni más, nem autista gyereken is, de ugye a lényeg, a "diagnosztikai kritérium", hogy okoz-e problémát. Ez viszont a környezet rugalmasságán is múlik. Tehát lehet, hogy ha a gyerek egy másik iskolában kezd, akkor nem minősül autistának :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!