Mandulaműtét után hanyadik naptol lesz jobb a fajdalom?

En 2-3 hétig szenvedtem csak a fájdalomtól!

Nekem plusz össze is varrták mert nem volt elég hogy összeégették az ereket mert ömlött a vér..na az olyan volt mintha égették volna a torkomat amikor mar kezdett gyógyulni

Nem kaptál gyogyszert??? Irass fel a házi orvossal cataflam v-t

Nekem ezt írta fel aki műtött, reggel/este 1 es amíg hatott nem nagyon éreztem

Viszont ha lázas vagy az annyira nem jo plusz az afták se véletlen alakultak ki. Szerintem hivjatok ki egy orvost igy ne menj el. En 2 hétig nem mehettem emberek köze nehogy elkapjak valamit.

Kitartás, en tudom milyen borzalmas

Szia,

Szeretném megosztani én is a történetem. Lehet majd máshol is látjátok, több helyen is megosztom, ezzel az a célom, hogy aki átesett/átesik rajta az tartson ki és vigyázzon!

Az én mandulaműtétem jan. 3-án volt. Reggel műtöttek, olyan 11-től már ébren is voltam. Akkor még nem is éreztem annyira a fájdalmat. A fájdalom délután jelentkezett olyan 4-5 óra körül, lázam is lett 38°C. Fájdalomcsillapítót csak délután 7-8 körül adtak, mert műtét után 12 órásat kaptam. Addig azt hittem, hogy lekaparom a falat. Nyelni nagyon nehéz volt, kétszer is meggondoltam, hogy lenyeljem e a nyálam, vagy várjak egy picit. Viszont rengeteg teát kellett innom, ami szintén fájdalmas volt. Szerencsére másnap reggelre a lázam lement és mehettem is haza. Kaptam fájdalomcsillapítót meg minden én naiv pedig azt hittem már minden jó lesz.

Otthon a nappalok még csak elteltek, de esték valami borzalmasak voltak. Aludni alig tudtam a Flector is csak pár órát használt. A gondok ott kezdődtek hogy a fájdalomcsillapító (Flector) amit kaptam folyamatosan köhögésre késztetett. Ennek eredménye az lett, hogy jan. 6-án a sebem megrepedt, és amitől mindenki fél bekövetkezett, vérezni kezdtem.

Azonnal mentünk vissza a kórházba, ahol próbálták a vérzést elállítani, persze a nagy rohanásba elfelejtettek fájdalomcsillapítót adni és úgy próbálták összeégetni. A nagy fájdalomtól azt hittem, hogy összeesek, de végül sikerült elállítani. jan. 9-ig megfigyelés alatt benntartottak, és már más fájdalomcsillapítót is kaptam. Persze a fájdalom ismét elviselhetetlen volt, alig tudtam nyelni, viszont a napi 3 liter tea fontos volt és enni is kellett igaz csak pépes és pürés dolgokat tudtam. Jan. 9-én ugye reggel mehettem haza. Egész napokat csak feküdtem és ittam a teát.

A gond amitől már rettegtem az jan. 12-én történt este 10 körül, amikor ismét a vér ízét éreztem a számba. Nem akartam elhinni, hogy megint vérzek, de így történt. Csak a helyzet veszélyesebb volt mivel a sebem alul és felül is megrepedt, de én csak a felső részről tudtam, amit ki tudtam köpni, az alsó részét pedig nyeltem le. Akkor éreztem, hogy nagy a baj amikor vért hánytam. És utána otthon anyukám kezébe összeestem, utána magamhoz tértem. Később a kórházban is össze estem a liftben. Persze minden kezdődött elölről, annyi különbséggel, hogy kaptam fájdalomcsillapítót. De nem tudták elállítani a vérzést, 1,5 óra sikertelen égetés és vérzés után sem. Majd az ügyeletben lévő orvos azt mondta, hogy ismét meg kell műteni és összevarrják. Anyu elmondása szerint a testem jég hideg volt és tiszta nedves. Majd amikor a műtőasztalon feküdtem a következő párbeszéd hangzott el. Az altató orvosom mondta, hogy nem lehet elaltatni, mivel olyan alacsony a vérnyomásom, a műtő orvosom erre: pedig muszáj lesz, mert akkor itt vérzik el. Ezt hallva becsuktam a szemem és semmire nem emlékszem. Következő kép, hogy már szobában vagyok. Semmi erőm nem volt, csak néztem egyenesen előre. Az altatás miatt olyan erős izomlázam volt, hogy a sírás határán voltam, de tudtam, hogy az is fájna. Másnap reggel az orvosom bejött és mondta, hogy nagy szerencsém van, több mint 3 liter vért vesztettem és ha nem jön vissza a vér, akkor szépen álmomban elvérezhettem volna. Szólni nem tudtam csak bólogattam. Utána napról napra egyre jobban lettem, de a fájdalom az leírhatatlan volt ismét. Még a mai napig előjön az érzés hogy vért érzek a számban. Akkor gyorsan megnézem egy zsepin, de szerencsére már semmi. jan. 28-tól már dolgozom ismét, február 5.-én a varratom is kiesett.

Már szépen eszek de persze még nagyon vigyázok, éles és rántott dolgokat kerülöm.

De végre úgy érzem, hogy már minden rendben lesz. Mindenkinek kitartást kívánok, tudom mennyire rossz és mennyire fáj, de jobb lesz. Tényleg 1 hónap kell, de utána minden a régi lesz.

Sok kitartást, és vigyázzatok.

Üdv. Z.

22ffi