Ebből az evéskáoszból hogy lehet kijutni?

Kicsit lehet, hogy összevisszaság lesz ahogy megpróbálom leírni.

Most 22 vagyok. Ott tartok, hogy minden reggel kávéhoz öntök 1 dl vizet, 2 dl zsírszegény tejet, édesítőszer + 80 gramm zab,ezt másfél éve. Nem tudom megunni. Mindent feldarabolok apróra, zöldséget eszek mindenhez. Uborka, paradicsomszósz és valamilyen húsféleség, amiről lemosom vízzel a zsírt olajat ha van rajta. Apróra, hogy kanalazni lehessen a legkisebb kiskanállal. Nyár óta kb 8 kilóval vagyok könnyebb. A szüleim szerint nem kéne fogynom, de undorítónak érzem magam. Gyűlölöm a zsírsejteket az emberi testen, imádok éhesnek lenni, de valamennyi kcal kell, mert akkor meg nincs energiám a gyakorláshoz (játszok hangszeren, felvételizek júniusban). Rettegek a kövérségtől. Ha leül mellém valaki az iskolában, a lába vastagságát hasonlítom össze az enyémmel, próbálom megtippelni hány kiló lehet, nézem az emberek karját miért lehet rajta zsír, mit reggelizik, szokott-e tízóraizni, hogy akkora hasa van. Ha meglátok valakit enni pl egy pogácsát 11-kor, azon filózok, mit fog ebédelni ha most megevett 300 kcalt, mire használja el ezt a kalóriát. Miből rakódott rá az a pár centi zsír... Kezd idegesíteni, utálok közösségbe járni, pár barátnőm van, ők kedvesek, de nem szeretek facebookon se kommunikálni. Egy tanár van, akihez kötődök évek óta, az ő szavai tudnak csak megnyugtatni. Ha szépet ír, nem eszek, ha üresnek érzem őt, akkor valamennyit eszek. Ő az aki anyukám lehet életkorilag...szeretem néha megfogni a bordáimat. Boldogság úgy elaludni, hogy korog a gyomrom és nincs erő bennem..reggeli kávészab az életem vele együtt. Érte gyakorolok, ha ő büszke, az egész világ mosolyog rám. Miatta teszek mindent.