Nem tudom már mit tehetnék, hogy ne féljek, túl vagyok minden "megtörténhet"-en. Segítene valaki? Ha belépek abba a szobába ahol történt, rám jön a sírás.

Kérem, aki nem tud építő jellegű választ adni, és nem bírja végig olvasni a kérdést, csak az elejébe kötne bele, inkább lépjen is tovább most. Köszönöm.

A történetem:

13 éves lány vagyok. 2,5 hónapos korom óta állandóan begyulladt a garatmandulám. Gyakran kórházba kerültem miatta, a tünetek mindig ugyan azok voltak: alhasi fájdalom a jobb oldalon, 40 fokos láz, amit antibiotikum nélkül nem lehet levinni és hányás. Ezek mellett a hányás miatt kiszáradtam, 6-8 infúzió mindig lefolyt, és hetekig kórházban voltam, egyszer sem tudták meg mondani mi a baj, de azt tudták, hogy a mandulámat nem kell kivenni.."nincs azzal baj". Na most ezzel az a probléma, hogy nem egyszer-kétszer fordult elő életem során, hanem 3 havonta. Mostanáig. Úgy döntöttünk anyukámmal, hogy magunktól bemegyünk a fül-orr gégészetre, és megmutatjuk egy újabb orvosnak. Ugye mindig gennyes tüszős mandulagyulladásom volt, és ez hegesedéssel gyógyul, így látszik hányszor volt beteg. Az orvos első mondata a torkom láttán: Ez már magában megér egy kivételt. Mondom jó, ha lehet altatás én benne vagyok, nem szenvedek tovább. Szeptember 21. Minden lebeszélve, altató orvos stb. Másnap reggelre mandulagyulladásom lett. Felkerültem a gyerek osztályra ugyan azokkal a tünetekkel, 10 napig feküdtem ott, de nem használt a megszokott gyógyszer. A 3. fajta antibiotikum használt (augmentin)..Aztán haza engedtek, de nem tudták megmondani mi is volt igazából a baj, de ki hitte volna. Október 20. Végre kivették a mandulámat. Utána napokig hánytam, de nem igazán törődtek vele, így én sem, de gondolom altatás miatt volt, ja és ez volt életem első műtétje. Nem volt olyan vészes, mint amire felkészítettek, meg mint gondoltam. Jobb mint egy mandulagyulladás. Oké, minden rendben, de nem eszek nem iszok. Most jut eszembe, ma van 2 hete. 25-én haza engedtek a gyerek fül-orr gége osztályról. Hálapénz, ajándékok minden leadva. 25-én 4 órakor haza értem. Hogy őszinte legyek nem voltam fényesen, csak feküdtem. Éjfélkor még mindig nem tudtam aludni, de olyan jól voltam, nem fájt semmim. Fél 12 fele kicsit olyan félálomba voltam. Éjfélkor felkelek arra, hogy köhögnöm kell, nagyon. Anya kérdezte, hánynom kell e. Azt mondtam nem tudom, nem éreztem hogy kellene. 1 másodperccel később futottam ki, ahogy a mosdóhoz értem ömlött az alvadt és a friss vér a számból. Kiabáltam ki, hogy "anya azonnal hívd a mentőket!". Körülbelül 2 liternek megfelelő mennyiségű vért vesztettem. Szóltam, hogy el fogok ájulni, ekkor még a mentők nem voltak jelen, csak apukámmal szenvedtünk az állandóan elduguló csappal és a vérző számmal. Én a mentők érkezésére nem emlékszem. Elájultam mikor megjöttek. Az első emlékem, hogy apa fogja a lábam, tartja felfelé, a fürdőben fekszem, az egyik mentős a fejemet fogja, a másik a pulzusomat nézi. Mikor magamhoz tértem beraktak a mentőbe, a mentően is vérzett a torkom. Beszóltak a sürgősségire, hogy kit visznek miért. Mire oda értünk vártak az orvosok és az ápoló nők. 2 infúziót kaptam egyszerre, meg EKG gép, meg ilyenek. A sürgősségin 2 nő felismert előző betegségeim alapján. Betoltak a műtőbe, 1 órás műtét, oda varrtak valamit. A felnőtt fül-orr gégészetre kerültem. A második műtétem után is hánytam, kétszer, de ezúttal nem volt véres. Minden oké volt pár napig..egy éjszaka éjfélkor kiesett a cucc a számból, és a torkomba lógott le, nem kaptam levegőt. Azonnal kitudták szedni hála Istennek. Aztán azóta állandóan eszek-iszok mindent ahogy kell. tegnap haza engedtek,1 hétig voltam bent. DE. Nem merek aludni.

Kérdéseim:

Most mit tegyek? Keressek fel pszichológust? Valahogy nem érzem magam biztonságban többé..a torkom még fáj kicsit, de érezhetően jobb. Sajnálom, hogy sokat írtam, de úgy érzem ez kell ahhoz hogy valaki normálisan tudjon válaszolni. Köszönöm szépen! :)