A rák valójában Isten létének bizonyítéka?

Egész életemben agnosztikus voltam, mindig mindenhez kétkedve álltam hozzá, legyen az alternatív vagy mainstream.

A 21. században már olyan fejlettek vagyunk, hogy távoli galaxisokon fedezünk fel exobolygókat, nanotechnológiával gyártunk egyre több mindent, drónok, önvezető autók már a küszöbön vannak, 3D nyomtatással szerveket is tudunk gyártani és mégis kifog rajtunk egy olyan betegség, ami annyira random szedi áldozatait, hogy egyre nagyobb sötétségben tapogatózunk ahelyett, hogy egyre világosabb lenne minden.

Lehet hallani nagytudású emberektől, hogy "olyan, nincs hogy rák, többféle létezik így olyan sincs, hogy rák ellenszere".

Ezektől az emberektől kérdezem: Melyik rák az, amelyik nem sejtburjánzáson alapul? Mindegyik azon alapul. Tehát rák = káros sejtburjánzás.

Újabb kérdés: Melyik az a szerv az agyunkon kívül, ami irányítja a sejtburjánzást? Egyik sem, az agy felel minden egyes sejtünkért, bármelyik szervünkben is keletkezik bármi, az az agyra, mint központi vezérlőszervre vezethető vissza.

Brit tudósok naponta kutatják azt is, hogy milyen szerektől lehet az ember rákos. Ez is egy zsákutca. Amíg egyetlen ember is él atomsugárzás sújtotta területen és akár a 90 évet is megéli, amíg egyetlen alkoholista, dohányzó, elhízott vagy ezek kombinációjával bíró ember is megéli az öregkort és EKÖZBEN amíg egyetlen egészségesen táplálkozó, egészséges környezetben, jó levegőn élő, káros szenvedélyektől mentes, pszichológiai mentális problémáktól IS mentes, boldog, vidám, életigenlő ember is kap rákot gyerekkorban vagy fiatal felnőtt korban, addig minden ez irányú kutatás annyira értelmes, mint mikor összehasonlítjuk a Tejút-rendszert Mézga Gézával.

Miért nem azzal foglalkoznak, hogy valójában mi váltja ki a sejtburjánzást, miért hibázik a DNS? És hol van a Darwinista evolúciófilozófia az erősebb életben maradásáról, amikor sokszor pont a jól kifejlett egyedek azok, akik elhullanak és a csökevényes kis "selejtes" példányok, akik nemhogy a modellszakmában, divatszakmában, médiában, esetleg egy munkahely közép-felső vezetésében, de még sokszor magában a társadalomban sem érvényesülnek azok élnek meg 90 évet is?

Nem lehet, hogy magát az ideált (legyen akár nemi, akár kompetencia, akár sport vagy bármilyen alapon) is eléggé mellélőttük mikor bepozicionáltuk és valójában azok az életképesek, akik megélnek 90 évet egy Fukushima melletti faluban?