Kisebbségi komplexusban szenvedek, gyógyulni akarok?

Mi a kérdés:)

Szerintem ezzel kapcsolatban csak annyi az egész, hogy csak úgy a semmiből nem fogsz megváltozni (pedig változni lehet, ha az ember akarja), és itt a változás nem arról szól, hogy a belső érzéseidnek kell változnia, egyszerűen inkább neked jellemben-viselkedésben. Ha tudsz, nézz szembe a dolgokkal, úgy, hogy közben tudatosítod magadban, az érzéseiddel ellentétben, hogy "Ez nem nagy ügy!"

Szerintem a kisebbségi komplexus más mint az az állapot, hogy egy ember "kicsi/jelentéktelen". Mert talán az abszolút jelentéktelen embereket nem érdekli annyira, hogy milyenek, viszont téged igen.

Az ilyenben szenvedőknek lehet olyan paradoxon életérzésük, hogy egyszerre elvárják maguktól, hogy tökéletesek legyenek, ami ha nem történhet meg, akkor mélységesen szégyenlik magukat.

Próbáld meg tudatosítani magadban azt, hogy mit akarsz? Velem is volt már úgy, hogy be kellett látnom magam előtt, hogy én olyan akarok lenni, amilyen, és azért viselkedek úgy ahogy, mert Én vagyok, és tudom mi a fontos számomra. Még abban a helyzetben is, amikor mások nem értik. És azt is tudom, hogy másoknak nincs közük az életemhez, sem azokhoz a dolgokhoz, amiket mások között csinálok, főként nem azokhoz, amit a magánéletemben a barátaimmal.

Mielőtt elkezdenél félni önmagadtól vagy a feladataidtól, először határozottan (bármekkora tévedéseid is akadnak) gondold el magadban, hogy konkrétan mit is szeretnél és mit vársz el különböző helyzetektől?? Ez fog számítani.

Nem egy robot vagy, aki minden feladatot tökéletesen el kell végezzen, amit az orra alá toltak, hanem a döntés lehetőségével felruházott ember, aki a számára nem-fontos dolgokat nem sajnálja. Ebben létrejöhet olyan paradoxon, hogyha úgy vágsz neki a dolgoknak, hogy nem félsz a hibázástól, akkor lehet, hogy tisztább fejjel kevesebbet is hibázol! De akkor is fontos, hogyha hibáznál is némely dolgokban, akkor sem számítana!

Volt egy ismerősöm, aki annyira kisebbségi komplexusos volt, hogy olyan helyzetekben akart "helytállni", hiteltelenül puszta önérzeteskedés miatt legjobbnak állítani be magát, ami nem számított eléggé és csak időveszteség volt számára, amivel az égvilágon semmit sem ért el, csak kiábrándított magából másokat.

Vannak akik így próbálják legyőzni a komplexusukat, hogy mindenhatónak próbálják bemutatni magukat, ami hülyeség, és ezek a dolgok felelősséggel járnak. Így csak azt kellene eldönteni, hogy az ember micsodáért vállal felelősséget, mire áldozná szívesen az idejét?