Sajnos hányásfóbiám van. A pszichológusom tanácsár szeretném ha olyanok írnának akik nem félnek a hányástól. Ők hogyan élik ezt meg?

Hányni senki nem szeret, de van, mikor maga a megváltás!

Főleg, ha valami rosszat ettél. Volt, hogy anyum kint hagyta az asztalon a palacsintát nyáron. Este az egész család evett belőle. Másnap mindannyian rosszul voltunk. A hugom kb. 3x hányt, anyám, apám 1x, én meg még mindig szenvedtem, rettentően fájt a hasam! Aztán végül megúsztam. Mikor elkezdett fájni a hasam, pont arra gondoltam, hogy nem akarok hányni, de mikor már több órája fájt, megváltás lett volna!

A hányás normál esetben természetes dolog azért, hogy megkönnyebbüljön az ember gyomra, megszabaduljon a rossz, romlott ételtől, hogy ne okozzon nagyobb kárt, ha a belekbe kerül.

/nemnormális esetek: alkohol észnélküli fogyasztása, jóllakottság utáni evés, valamilyen étel, ital túlzásba vitele... Itt is azért szabadul meg a gyomor a tartalmától, mert nem egészséges, ha bent marad, de ezekben az esetekben az ember tehet róla. Ha te nem vagy piás, és normálisan étkezel, akkor nem fogsz ok nélkül hányni./

Egyébként nem tart sokáig, pár másodperc alatt megkönnyebbül az ember, alszik egy picit és már jól is van!

Én se szeretek hányni (szerintem senki).

Szerencsére túl sokszor nem is fordult elő velem az utóbbi években, csak mikor elcsaptam a gyomrom.

Bár abban egyet értek, hogy van benne valami megkönnyebbülés, mert ugye az ember szervezete okkal "védekezik így", a rossz ételt/italt, stb. igyekszik eltávolítani belőled. Lehet, hogy az a kb 2 másodperc, amíg tart, nem valami kellemes, de utána érzed, hogy jobb. Nem fáj, nem éget, nem szúr, nem csinál semmit, konkrétan olyan gyorsan történik, hogy még ízeket-szagokat sem fogsz fel közben, ami szerintem azért szerencsés dolog.

Nem tudom ez mennyit segít számodra, én valahogy így látom.