Hipochondriaban szenvedek és valószínűleg pánikbeteg is vagyok. Most az agydaganttól félek nagyon. Van esetleg aki hasonló problémával küzd?
Este amikor lefeküdtem azt vettem észre hogy a karjaimat nem érzem rendesen, a lábaimat aztán az arcomat de szerintem mindezt csak bebeszélem magamnak mit az orvosom is tud. A vérképem teljesen jó annyi hogy folyadék hiányban szenvedek nagyon megvagyok rémülve hiszen ez a bénulásos dolog meg ijeszt. Nem merek most sem elaludni mert nagyon félek 4 hete szédülök a folyadék hiány miatt az orovosom és a vérképem szerint
este amikor lefeküdtem azt vettem észre hogy a karjaimat nem érzem rendesen, a lábaimat aztán az arcomat de szerintem mindezt csak bebeszélem magamnak mit az orvosom is tud. A vérképem teljesen jó annyi hogy folyadék hiányban szenvedek nagyon megvagyok rémülve hiszen ez a bénulásos dolog meg ijeszt. Nem merek most sem elaludni mert nagyon félek 4 hete szédülök a folyadék hiány miatt az orovosom és a vérképem szerint.Már most a beszédzavart is érzem magamon nagyon megvagyok ijedve!
Menj el homeopátiás orvoshoz, mert van olyan valód tünet, hogy a páciens nem érzi a karját, a lábait. Ez nem bebeszélés! De ha az is lenne, akkor a bebeszélés is egy tünet lenne, hiszen, aki egészséges, az nem mond ilyeneket.
Ha kell a saját orvosom: megírom Neked privátban, de biztos van a lakóhelyed közelében is egy valódi orvos, homeopátiás képzettséggel! (Arra is van szer, amikor valaki attól fél, hogy rákos lesz!)
Hasonló cipőben járok. A pánikbetegség nálam is jelen van, ma például úgy leblokkoltam reggel, hogy nem tudtam dolgozni menni. Elszédülök, ájulásérzetem van, szorít a mellkasom, és úgy érzem, mintha be lennék zárva, olykor meg mintha elhagynám a testem, és kívülről szemlélném magam. Délutánonként előjön, hogy rámtör a 'depresszió', úgy érzem, nincs jövőm, semmi értelme élni, és ilyenkor úgy érzem, hogy valakit agyon akarok verni, meg törni-zúzni akarok. Ez igazából azért van, mert 3 évet szoptam a diplomámért, és 1 éve nem tudom magam feljebb küzdeni a közmunkánál, akárhogy próbálkozok... Köszönöm, Magyarország!
A hipochondriás rész nálam annyiban kimerül, hogy rettegek a szívrohamtól, mivel a pánikbetegséggel jár ez a mellkasi szorítás és heves szívdobogás is. Mostanában már annyira nem félek tőle, mert úgy gondolom, ha eddig sem volt, ezután sem lesz; plusz a doki is mondta, hogy szívrohamhoz azért még fiatal és egészséges vagyok.
Pszichológushoz, pszichiáterhez nem nagyon akarok menni, mert a mai orvostudomány ezen szegmense kimerül annyiban, hogy teletömnek nyugtatóval, amit ha abbahagysz, a saját anyádnak is nekimész. Magamon kéne segítenem, csak gy módot kéne találnom, hogy hogyan... :)
A pszichológus nem ír fel gyógyszert, én csak ajánlani tudom
/ a pszichiáter az orvos, ők hamar gyógyszerhez folyamodnak/
Ezt max úgy tudod megoldani, hogy amikor jön a tünet akkor azt mondod magadnak, jó tudom én így reagálok, de nem vagyok beteg.
Azért írtam a pszichológust, mert te csak a saját gondolat rendszeredben tudsz gondolkodni és abban most baj van, ezt te saját magad nem tudod felülírni, ehhez kellene segítséget kérni.
Vagy csinálsz egy 180 fokos fordulatot az életviteledben és már amikor jön az első pici tünetecske leállítod, hogy ne férkőzzön be és ne hatalmasodjon el, mert utána napokig csak ebben pörögsz. Csak hogy ez eddig sem ment, szerinted mitől menne mától?
És tudni kellene, hogy mi a probléma gyökere, mert ha az megmarad mindig ugyanúgy fogysz reagálni.
Na ehhez kellene a pszichológus segítsége, akivel begyakoroljátok, hogy mit lehet ilyenkor csinálni.
Hidd el nagy tudásuk van ilyen téren és miután te nagyon el szeretnéd hagyni ezt a reakciót így sikerülhetne is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!