Mennyi ideje lehet hátra? (áttétes rák) Tudom, hogy nem lehet tudni, de könnyebb lenne, ha kb tudnám meddig kell kitartanom.

ha a kezelőorvosa, még nem mondta meg a legközelebbi hozzátartozójának... (amit igen csak kétlek!!)

kérdezd meg, a hasonló kérdésekre kijelölt kategóriában:

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__joslas

Azt hiszem ilyenkor már szinte bármikor megtörténhet.

A sok gyógyszer...a súlyosabb területek..

Az apám májrákos volt,semmi nem utalt arra hogy már nagyon a végén jár,és egyik nap reggel a sok gyógyszertől úgy legyengült a szíve,hogy megállt.

Volt egy 25 éves betegem, akinél bélrendszeri daganat miatt került sor a műtétre. Olyan állapotban volt, hogy lefelé semmi nem jutott már végig, és a széklete is felfelé jött. Amikor felnyitották, az egész belső terület olyan volt, mint egy pókháló, és a kivezetés már lehetetlen volt, hiszen nem volt értékelhető bélszakasz. Egy fiatal és lelkes sebész, aki nem volt bent ügyeletben a műtétkor, néhány nap múlva elintézte, hogy tehessen egy újabb próbát. Kitisztított mindent, kivette a nem működő bélszakaszokat, és a széklet útja ismét biztosított lett. A lány hazament a kórházból, jól volt, evett, kezdett felerősödni, mégis hetekkel később meghalt.

Nincs helye jóslásoknak, se szó szerint, se másképp. Bármi lehet. Ismertem olyat, aki kómában volt, tele a testén daganatokkal, és felébredt és ma is él, pedig már csak napokat mondtak az orvosok.

Egy viszont jelzés értékű. Ha valakinek elkezdenek morfiumot adni, akkor az szépen lassan leépül. Ez még kis dózis, de várhatóan emelni fogják.

Tulajdonképpen az élni akarásán múlik, illetve azon is, hogy mennyire akarják a hozzátartozók itt tartani. Vagyis ha ő már menne, de valaki még kapaszkodik bele, akkor tovább marad...

Több esetben mesélték a hozzátartozók, hogy amikor elbúcsúztak tőle, és mondták, hogy mehet, mert elengedik, hogy ne kelljen tovább szenvednie, akkor végre elment.

Tudom, hogy a szerettünk elvesztése rettenetes, és minden pillanat számít, amíg itt van, de ilyenkor jön a kérdés "mégis kinek az Élete?". Ha jót akarunk a másiknak, akkor amíg él, addig is el kell fogadjuk azt, amilyen, és ami neki fontos. Ilyenkor még fontosabb, hogy ne mi akarjunk helyette élni... Hagyjuk meg a szabad akaratát, hogy eldönthesse, mikor szeretne átlépni, és inkább bátorítsuk, hogy ne féljen. Hiszen az ismeretlentől mindenki fél...

Nehéz helyzetben vagytok, sok kitartást kívánok az utolsó időben, de hidd el, BÁRMI megtörténhet...

Igen, ez annak a jele, hogy a szervezete már nem akar szenvedni, és visszautasítja az életet jelentő dolgokat. Az infúzióval is lehet táplálni, bejuttatva a létfontosságú elemeket.

Nem is tudom, mi lenne a jobb... Ha az ember nem élhet minőségi életet, és a fájdalmaktól szenved..., hát..., én nem biztos, hogy szeretnék így élni... Sajnos ez már sem neki, sem a hozzátartozóknak nem jó, mert ebben mindenki csak szenved, és kikészül. :(

Fogadjátok őszinte együttérzésemet... Most nagyon nehéz időszak következik, ilyenkor nagyon nagy türelemre lesz szüksége a hozzátartozónak.

Még nem igazán fogja fel napokig, és olyankor jobb is, ha az emlékeivel maradhat, és természetes, hogy elzárkózik a külvilágtól. Akkor teszed a legjobbat, ha távolról biztosítod a szeretetedről, együttérzésedről, és tudatod vele, hogy vele vagy a bánatában lélekben. Számíthat Rád.

Amikor az intézkedések (temetés, hagyatéki, stb) jönnek, már lehet és kell is benne segíteni, hiszen "más állapotban" van, könnyen átverhető és rávehető olyan dolgokra, amiket máskülönben nem tenne meg. Legyél mellette, ha megteheted!

A temetéssel vége lesz a legnehezebb időszaknak, mert akkor tudatosul benne minden. Onnantól napról-napra könnyebb, de lesznek hullámzások.

Kitartást kívánok! Idővel szép lesz minden, és már csak az emlékek maradnak :)